Erőtér

A reszkető lábú béka - eredetileg elvarázsolt király,
babácska népviseletben, neve Klára,
a bolgár pár, mellettük kicsi kecske, maga a Nap
–fából -, sugaras, kerekecske,

flitteres káposztafejecske, a szintén csillogós banán,
és egy püspöklila, szorongós nyuszi.
- utóbbi három kínai gagyi – tiszta műanyag, ám
lazán megférnek így, egy kupacban a frigó falán.

Hogy szokják a sors dialektikáját,
a színpadot néhanap átrendezem:
hogy ne csak a bolgár párra süssön a Nap,
leveszem, s olykor a béka, vagy a banán fölé teszem.

Közelebb tolom a káposztát a nyúlhoz,
ha érte kapna, elérje, annyira élhetetlen szegény állat.
Töprengek: ha már a vegák is szánják a növényt…
és csak nagy sokára vonok sóhajtva vállat.

Az erőtér magától is él egyébként; működteti a delej:
a békára –láttam- már régebben szemet vetett Klára.
Mire ő átbucskázott fején , és békávévá változott,
kicsit sem vágyva Klára csókjára…

A banán nem kellett senkinek – el is bujdosott szegény -,
ott zokog most, a vándorló tábla vállán, a hűtő szélén;
rajta a mára már elavult felirat:
„Ma van az a holnap, amitől tegnap annyira féltél”.

/Csikós Szilvia/

0 Response to "Erőtér"

Megjegyzés küldése