Plátói

A  szükség vagyok,
mit kőnyakadba pottyantott
egy fölédtévedt madár.
Esetleges voltam, visszatarthatatlan.
Tűröd cementes ragaszkodásom öntudatlan,


Semmit nem csinálsz alattam,
galambszaros köztéri szobor.
Nem lépsz, nem beszélsz, nem gondolsz velem,
csak széplesz, bűzlesz az időben
csöndben, moccanatlan.

/Csíkos Szilvia/

0 Response to "Plátói"

Megjegyzés küldése