Kinizsinek öszveszedett levelei - költött történet


Kinizsi Lutterhez

Nagytétény, Mart. 27dikén


Drága Barátom! Laci írt, hogy valamit ki kellene találnunk a Kazinczy-emlékév kapcsán. Mégiscsak idén van a Magyar Nyelv Éve, és a Magyar Versmondók Egyesületének illene előállnia valamivel ezt megünneplendő. Gondolkodom rajta. Neked van valami ötleted? Vigyázzatok magatokra! Évit csókolom!


Kinizsi Kisshez

Nagytétény, Apr. 3dikán

Drága Laci! Megkaptam a Kazinczy-emlékév pályázati anyagot, és gondolkodtam rajta, de semmi használható nem jutott az eszembe. Sőt! Azt gondolom, nehéz helyzetben vagyunk, mert Kazinczy, a 18. századvég, és 19. századelő meghatározó költője inkább volt meghatározó, mint költő, már a mai értelemben. Versmondóként nem tudunk nagyon mit kezdeni az ódáival, mivel ezek elsősorban a korszak meghatározó stíljének példamunkái, és csak másodsorban költemények. Legalábbis szerintem. Az epigrammákból ki lehetne indulni, de ebben már az emlékév bizottság megelőzött minket (sms versek). A wertheriádákból, Bácsmegyeyből lehetne estet készíteni, de nem hiszem, hogy a dagályos szentimentalizmusból a mai ízlésnek megfelelő produktumot tudnánk létrehozni. Illetve, még az is lehet. Modern levélregény-előadóest a Versszínház keretén belül. A „Love letters”-t szerették. Lehet, hogy itt az ideje egy magyar változatnak? Ezen még gondolkozom. Félre ne érts, nincs semmi bajom Kazinczyval, de ő nekem sokkal inkább az egyik legmeghatározóbb irodalom-, és nyelvtörténeti alak, mint művész. Ezért úgy vélem, az idei emlékév is sokkal inkább a magyar nyelvről szól, mint a művészetről. Figyeld csak meg, ez az év a nyelvőrök, és nyelvészek egymásnak feszüléséről, konferenciáiról szól majd. És ez így rendben is van.


Kinizsi Kisshez

Nagytétény, Aprilisnek 10dikén

Köszönöm bíztató szavaidat! A cikk a Versmondóba jó ötlet, de nem tudom, hogy állok idővel a következő hónapokban. Továbbá nem is igazán tudom, miről írjak Kazinczy és a versmondás kapcsán. A Kazinczy szépkiejtési verseny jut először eszembe, de az inkább a fonetika tanszékek, fonetikusok által elindított és életben tartott kezdeményezés, másról szól, mint a mi ügyeink. Egyébként ebben ez egész Kazinczy emlékévben egy modern ortológus, és neológus vita a legizgalmasabb. Annak idején, az egyetemen délelőtt hallgattam Balázs Géza mai magyar nyelv előadását, majd este Nádasdy Ádám Modern Talking-ját olvastam az újságban. És egyszerre hallgattam mindkettejükre. Balázs Géza lendületes órái után én is lelkes nyelvművelőnek éreztem magam, miközben este gondolkozás nélkül egyet értettem Nádasdy professzorral abban, hogy a nyelvünk nem csúnyul, csak változik. Gondolom, most bolondnak nézel, és igazad is van. Engem is zavart, hogy hogyan tudok egyszerre igazat adni két, egymással szöges ellentétben álló felfogásnak? Képzeld, később egy szociolingvisztika dolgozatomban fel is dolgoztam ezt a problémát: nyelvcsúnyulás versus nyelvváltozás. Egy budapesti gimnázium 100 tanulóját kérdeztem meg arról, hogy szerintük, csak változik, avagy romlik a nyelvünk? Majd egy nyelvhelyességi tesztet töltettem ki velük, fókuszban a stigmatizált nemstandard nyelvi változókkal (ikes ige iktelen ragozása; inessivusi -ba,-be; stb.) Meglepő eredmények születtek. A válaszadók 66%-a a második választ (nyelvromlást), míg 34%-a az első választ (nyelvváltozás) jelölte meg. A nők 72%-a a nyelvromlást választotta, és csupán 28%-a a nyelvváltozást. Ugyanez a férfiaknál szintén a nyelvromlás „győzelmével” írható le (nyelvromlás: 53%; nyelvváltozás: 47%) de itt az értékek már nem mutatnak akkora eltéréseket, mint a nőknél. A többi vizsgált szociológiai változóval (életkor, lakhely/ingázás, tagozat: sport/normál/dráma, idegen nyelvtudás), és a nyelvi változók eredményeivel most nem untatlak. Tudom, hogy gyűlölöd a táblázatokat. De ott is érdekesek az eredmények. Ha akarod, egyszer majd átküldöm a dolgozatot. Persze, messzemenő következtetéseket nem tudtam levonni, mindenesetre meglepett, hogy a középiskolások több mint a fele úgy vélekedhet a nyelvről, mint valamiről, amit ápolni kell, amit meg kell védeni az újszerű kifejezésektől, az idegen nyelvek fertőzésétől. Mondják ezt azok a srácok, akik nyelvhasználatában egy mondaton belül sokszor több az idegen kifejezés, mint a magyar. Csak azt tudom elképzelni, hogy belénk van nevelve (sic!) a nyelvművelés, ha érted mire gondolok. A média átalakulásával, az új médiák (sic!), az internet megjelenésével talán szükség is van erre a belénk kódolt nyelv-állag-megőrzésre. A nyelvőrök félik a herderi jóslatot, és ennek megfelelően igyekeznek mindent megtenni, hogy ne állják körül milliók, könnyes szemmel azt a bizonyos „sírt, hol nemzet sűlyed el”. Ugyanakkor egy ember olyan keveset tud felfogni az időből. Amit ma magyarnak szónak ismerünk, az régen török, iráni, szláv, latin, (esetleg görög), német, angol, stb. kifejezés volt. Átvettük, beépült, magyar lett. Mi egy rendes, vendégszerető nép vagyunk, már, ami a nyelvünket illeti. Talán ezért is tisztelem legalább annyira a leíró nyelvészeket, mint a nyelvművelőket. A nyelvész ugyanis nem minősíti a nyelv változását, csak megfigyeli, lejegyzi, és elemzi, ha kell. A nyelvészek a televízióban egyre gyakrabban előforduló nem standard nyelvi formák hallatán nem a fejükhöz kapnak, hanem a tollukhoz, és nem világvégéről, hanem tendenciáról beszélnek. Pontosan azért, mert nagyobb mércével mérik egy nyelv életét, mint azok, akik a nagyanyáik nyelvhasználatát szeretnék megőrizni. Ez, valljuk be, lehetetlen. Késleltetni, persze lehet a változást, de az előbb, vagy utóbb úgyis bekövetkezik. Így volt ez az elmúlt századokban, és így lesz ezután is. Vajon, ha Kazinczy ma élne, ő melyik táborhoz tartozna? Mit jelentene ma az újító hozzáállása? Egyáltalán, mi a helyes hozzáállás? Lehet, hogy nem is vagyok annyira hülye, amikor mindkét félnek igazat adok?

Post Scriptum: Holnap megyünk ide a Művházba költészet napját ünnepelni, családostul. Egy maratoni versmondónapot rendeztek az itteniek. Gondoltam megnézem. A lányom is szépen készül. Nem lehet elég korán kezdeni.

Kinizsi Kisshez

Nagytétény, Majusnak 2dikán

Ne haragudj, hogy csak ilyen későn válaszolok, de rengeteg a munka, sok a határidő. Sajnos, és szerencsére. Félek, nem lesz ez mindig így. Az itteni rendezvény is jól sikerült. Legalább tudom, hogy a közvetlen környezetemben is vannak versbarátok. Kislányom megkapta élete első emléklapját, négyévesen, úgyhogy boldogok vagyunk. Szabolcs hívott a Lázár Ervin prózamondó ügyében. Szívesen megyek. A nyelvhasználattal kapcsolatban igazad van. Én is így gondolom. Pláne akkor, amikor körülnézek, és olyan embereket látok magam körül, akik komolyan azt gondolják, hogy a finnugor nyelvrokonság csak ránk maradt kommunista propaganda, és semmi valóságtartalma nincs. Mert, hát ki az a hülye, aki még hisz ebben, miközben már régen, és többször megírták, hogy a magyar nyelv sumér eredetű. Bocs, most legújabban: inka. Ezt nemrég hallottam. Van kábé két hangalak, ami megegyezik közel azonos jelentésben! Hűha! És, persze, minden bizonnyal magyar űrutazók mentek vissza a jövőből, leszálltak inkaföldön, és miközben segítettek felépíteni a piramisokat, megtanították őket magyarul. Däniken után szabadon. A dolog nem azért idegesít, mert sokan abból gazdagodtak meg, hogy ilyen féltudományos maszlagokat adtak ki, és el több millió példányban, hanem azért, mert hiába tudom, hogy nem így van, nem tudom meggyőzni az embereket. Nekem kb. félév munkájába került, mire (valamelyest) megértettem a hangtörténetet, mire megtanultam a hangtörténeti változásokat. E nélkül ugyanis a finnugor nyelvrokonság bizonyítékai értelmezhetetlenek. Szerintem is sokkal könnyebb hinni az UFO-ban. És társaságban jobban buknak a csajok az érdekes, instant elméletre, mint a nyelvtörténeti levezetésre. Próbáltam. Na mindegy! Tudom, hogy Téged nem kell meggyőznöm. Csak, hát ez a helyzet. És ez a helyzet önmagában is idegesítő. Kérdésedre válaszolva: változatlanul azt gondolom, hogy nehezen tudunk beilleszkedni a Magyar Nyelv Éve programsorozatába. A versmondás ugyanis egyik táborhoz sem tartozik. Pontosabban egyszerre tartozik mindkettőhöz. És szerintem ez a normális állapot, de tudod, hogy ebben az ügyben én ügyetlen vagyok. Ismered a véleményem a versmondásról. Egy versmondó alkot, akár versenyen, akár előadóestben szaval. Az más kérdés, hogy az alkotás origója, egy megírt szöveg, vagyis egy már önmagában is létező, önálló mű. Vannak esetek, amikor pontosan az a cél, hogy a tanuló ismerje meg, és fejből tudja a verset, mint egy-egy letűnt nagy magyar korszak irodalomtörténeti, nyelvtörténeti emlékét. De ezek a memoriter jellegű, iskolai verstanulások inkább egy minimális műveltség elemei. Az általunk (el)ismert versmondók nem hiszem, hogy kifejezetten a nyelvezet, vagy a nyelvművelés céljából választanák a szövegeiket. Persze, vannak ellenpéldák. Láttunk olyan előadóestet együtt, amiben az volt a legszebb, hogy középkori planktuszok szólaltak meg művészi igénnyel. Az is hozzátartozik, és ezt pont Kazinczy óta tudjuk, hogy a költő, az író, szabadon használhatja a nyelvet. A szerző felrúghatja a grammatika szabályait, ha a mű érdeke úgy kívánja. És ez a kortárs lírában, túl az avantgárdon, a posztmodernen, ahol már nincs hova tovább (maximum visszafelé) rendesen ki is használják. Szerintem a legtöbb magyartanár a nyelvművelést, a szép magyar szövegek, szép magyar elbeszélését tartja a versmondás legfőbb erényének. És talán igazuk is van. Na! Sikerült elnavigálnom magam a nagy kérdéshez: Mire jó a versmondás ma Magyarországon? … A válasz 42. Csak a kérdést kell helyesen feltenni. Douglas Adams után szabadon. Lehet, hogy ideje lenne egy vogon költészeti estnek. Az biztosan felrázná kicsit a leülepedett közízlést. Ízelítőül, egy kis betekintés a vogon költészetbe:

Ó, pirsönő morgolosta

Vizelevényeid mint a

többözös rejtjeméh hátán a szederjes gennyekély.

Huss, fohászom száll feléd

kedvelátos zümmögényem!

Abroncskodón körbesarj suhogó pettyeleveddel,

mert szétmarcangolom takonybibircsókjaidat

pacagánycsökömmel, meglásd!

––Prostatikus Vogon Jeltz, Vogon Tisztviselő (Fordította Molnár István)

(Csak, hogy értsd: „Magától értetődik, hogy a Vogon költészet a harmadik legrosszabb a világegyetemben. A második legrosszabb Kria Azgótjaié. A világ legrosszabb költészete megsemmisült alkotójával, a redbridge-i Paul Neil Milne Johnstone-nal együtt amikor a Föld bolygó megsemmisült. A Vogon költészet ezekhez képest enyhe.” - részlet a Galaxis Útikalauzból). Jó éjt! Már, ha tudsz aludni ezek után.


Kinizsi Lutterhez

Nagytétény, Majusnak 27edikén

Kedves Imre! Laci már egy ideje nem válaszol. Lehet, hogy nem kellett volna neki a vogon költészettel példálóznom? Tegnap volt a Lázár Ervin prózamondó verseny zárója a Katonában. Szabolcs is, és az egész Nemzeti Tankönyv Kiadó kitett magáért. Nagyon szép, és méltó ünnep volt, a gyerekek ügyesek voltak, az egész rendezvény úgy jó, ahogy van. Képviseltem magunkat, és nem bántam meg. A jótékonysági est, amit mondtál, mikor lesz? Üdv.

Kinizsi Kisshez

Nagytétény, Junisunak 2dikán

Drága Laci! Ne haragudjatok! Egyszerűen kiment a fejemből az elnökségi kabinetülés. Összecsapott a fejem felett a hullám. Bevállaltam egy munkát, amiről már az elején lehetett tudni, hogy nem tudom időre megcsinálni. És tényleg nem. A cikket már majdnem megírtam. Ebből a majdnem igaz. Sajnos csak az. Igyekszem, és ígérem nyolcadikán, ha törik, ha szakad ott leszek!

Kinizsi Kisshez

Nagytétény, Juniusnak 8dikán

Ne haragudj! Sajnálom! Pedig, esküszöm: felírtam. És még reggel eszembe is jutott, hogy ma van az ülés!!! De ma adtam le végre a határidős munkát, két hetes késéssel. És a végén már semmi másra nem tudtam gondolni. A cikket megírom, holnapra. Valahogyan. Esküszöm, ha addig élek is.

Kinizsiné Kisshez

Nagytétény, Junius 9dikén

Kedves Kiss Úr! Férjem tegnap rosszul lett, mindjárt küldöttem doctor után. Az állapotja súlyos. Az elmúlt hónapban minden éjt nappallá téve dolgozott. Nem bírta a szíve, amely még beteg korában is olyan érzékeny, mint egyébkor. Ma éjjel aludt, de keveset, és nagy hánykodással. Reggel is igen csendesen vólt. Nem igen szólhat, de szemei mindég teli vannak könnyel, egyéb aránt pedig resignálva van egészen, s csendesen várja a meggyógyúlást, vagy halált. Az imént lehozatta a várból a mashináját, megkért, hogy külgyek el Magának egy írást. Megígértem, mondta nékem olyan expressioval, melyet ki nem mondhatok. Majd elszunnyadt. Bocsásson meg, de oly nehéz állapotba vagyok. Nem tudtam vólt melyik az írás, mit uram kért, s mivel nem akartam felkölteni őtet, magam kerestem meg a mashinán. Az ön neve sokat vólt emlegetve benne, azért gondolom, hogy ez az. Kívánom, hogy találja jó egészségben Kiss Urat. Az Isten áldása legyen magán!

Kinizsi Ottó


0 Response to "Kinizsinek öszveszedett levelei - költött történet"

Megjegyzés küldése