Hiányzol...

Hiányzol...
s hiányod ekéje
szánt a szívembe,
hideg vasa dobálva
forgatja, lazítja
s egyre csak kutat,
s hosszú, mély barázdát
vájva benne
keresi a hozzád
vezető utat.

Hiányzol...
s hiányod törtetve
csírázik lelkemben,
s szorít ahogy
körém nő, szaporodik,
s átjárva egészen
s születve bennem
magként hasadva
rólad álmodik.

/Mezei Marianna/


0 Response to "Hiányzol..."

Megjegyzés küldése