Közönség-díj a Versszínháznak


Az Első Magyar Versszínház és a Forrás Színház közös produkciója, a Toldi nyerte a Salgótarjáni Vastaps-díjat, az évad legjobb ifjúsági előadásaként. Az elismerést hagyományteremtő szándékkal hozta létre a József Attila Művelődési és Konferencia Központ, hogy rangos és méltó kifejezést kapjon közönségének véleménye, színházszeretete.


Az előadás ősbemutatóként jött létre az elbeszélő költemény versszínházi feldolgozásaként, a verses szöveg kiemelésével és a vizuális, filmes megjelenítés előtérbe helyezésével. A zenét a színház felkérésére Szarka Gyula írta és a Ghymes együttes jegyzi, a koreográfia Demcsák Ottó munkája. A látvány, 21. századi vizuális filmetűdökre épül, és fontos kifejezőeszközként erősíti az epikus szöveget.

A színpadnak, a színpadi megvalósításnak számolnia kell a ma befogadójával, s számol is, úgy hogy a mű sugárzó embersége, a morális üzenet ne szenvedjen csorbát – nyilatkozta Wiegmann Alfréd rendező. Ezt sajátosan a szuggesztív narráció és a narrációból a szerepbe átforduló, majd onnan újra az elbeszélő helyzetébe visszaforduló játékmód biztosítja. Ez megőrzi, s élvezhetővé teszi a gyönyörű, de a ma közönsége számára talán olvasva kissé nehezen érthető Arany Jánosi nyelvet is.


„Mintha pásztortűz ég...", Toldi nyilvánvaló számunkra, talán túlságosan is. Iskolai tananyag. De igazán értjük-e, tudjuk-e, miről szól, milyen drámai konfliktus bontakozik ki a műben? Milyen etikai dilemma hatja át? Mitől is lett oly népszerű a maga korában, hogy a bizottság Arany pályadíját kétszeresére emelte, s mért szeretjük a mai napig?

Persze a népi hős megjelenése is szerepet játszott sikerben, de a mű egyetemessége volt a fő érdem, az archetipikus élethelyzet, a felvetett kérdés fontossága: az előzött kisebb fiú, a valódi érték értékesül e, vagy a hamis nagyság marad uralmon? Modern életszerű kérdés. S persze a karriervágy is, a többre vagyok képes törekvése is fontos hajtóerő a fiatal Miklós életében. Miklós figurája, morális tisztaságán túl testi ereje, ma a testépítés korában, ugyancsak vonzó lehet a fiatal közönség számára, ha ez megnyerő színpadi hős képében ölt testet. S persze a gazdag érzelmi hátér, Miklós és az édesanya viszonya, a Bencéhez fűződő barátsága is fontos. Amellett a magányos hős figurája is ismerős a fiatal, akcióhősökön nevelkedett közönség számára. S a vad kalandok, a farkasok, a bika, a párbaj mozgalmassághoz szokott szemléletüket is kielégítheti.

Tehát a színpadnak, a színpadi megvalósításnak számolnia kell a ma befogadójával, s számol is, úgy hogy a mű sugárzó embersége, a morális üzenet ne szenvedjen csorbát. Ezt sajátosan a szuggesztív narráció és a narrációból a szerepbe átforduló, majd onnan újra az elbeszélő helyzetébe visszaforduló játékmód biztosítja. A szerepek így sajátos karaktert ölthetnek, s egyben változatossá teszik az epikai szövetet. Ez megőrzi, s élvezhetővé teszi a gyönyörű, de a ma közönsége számára talán olvasva kissé nehezen érthető Arany Jánosi nyelvet is. A színpad így válik szuggesztívvé, teremt drámai erőteret a játék folyamatában. A zene és a látvány, amely nem szájbarágó, de érzékelteti a jelenetek, - énekek - atmoszféráját is fontos kifejezőeszközként funkcionál.

S például ezek a gyönyörű sorok is újra életre kelnek majd, s tartalmuk hat a játék által.

„...Állj meg, állj meg, Toldi! Gyilkos a szándékod,

Jaj ne vess bosszúdnak véres martalékot,

Tudd meg: a legyilkolt atyafinak vére

Bosszuért kiált fel az egek egére.

Tudd meg: ha megölnéd tennen testvéredet,

Akkor meggyilkolnád örök életedet;..."

A Versszínház tehát nem véletlenül választotta egyik indító előadásának Arany remekművét.

A díjnyertes előadás az októberi Kaleidoszkóp VersFesztiválon is színpadra kerül Pécsett, Európa Kulturális Fővárosában.



Közönség-díj a Versszínháznak

Az Első Magyar Versszínház és a Forrás Színház közös produkciója, a Toldi nyerte a Salgótarjáni Vastaps-díjat, az évad legjobb ifjúsági előadásaként. Az elismerést hagyományteremtő szándékkal hozta létre a József Attila Művelődési és Konferencia Központ, hogy rangos és méltó kifejezést kapjon közönségének véleménye, színházszeretete.

Az előadás ősbemutatóként jött létre az elbeszélő költemény versszínházi feldolgozásaként, a verses szöveg kiemelésével és a vizuális, filmes megjelenítés előtérbe helyezésével. A zenét a színház felkérésére Szarka Gyula írta és a Ghymes együttes jegyzi, a koreográfia Demcsák Ottó munkája. A látvány, 21. századi vizuális filmetűdökre épül, és fontos kifejezőeszközként erősíti az epikus szöveget.

A színpadnak, a színpadi megvalósításnak számolnia kell a ma befogadójával, s számol is, úgy hogy a mű sugárzó embersége, a morális üzenet ne szenvedjen csorbát – nyilatkozta Wiegmann Alfréd rendező. Ezt sajátosan a szuggesztív narráció és a narrációból a szerepbe átforduló, majd onnan újra az elbeszélő helyzetébe visszaforduló játékmód biztosítja. Ez megőrzi, s élvezhetővé teszi a gyönyörű, de a ma közönsége számára talán olvasva kissé nehezen érthető Arany Jánosi nyelvet is.

„Mintha pásztortűz ég...", Toldi nyilvánvaló számunkra, talán túlságosan is. Iskolai tananyag. De igazán értjük-e, tudjuk-e, miről szól, milyen drámai konfliktus bontakozik ki a műben? Milyen etikai dilemma hatja át? Mitől is lett oly népszerű a maga korában, hogy a bizottság Arany pályadíját kétszeresére emelte, s mért szeretjük a mai napig?

Persze a népi hős megjelenése is szerepet játszott sikerben, de a mű egyetemessége volt a fő érdem, az archetipikus élethelyzet, a felvetett kérdés fontossága: az előzött kisebb fiú, a valódi érték értékesül e, vagy a hamis nagyság marad uralmon? Modern életszerű kérdés. S persze a karriervágy is, a többre vagyok képes törekvése is fontos hajtóerő a fiatal Miklós életében. Miklós figurája, morális tisztaságán túl testi ereje, ma a testépítés korában, ugyancsak vonzó lehet a fiatal közönség számára, ha ez megnyerő színpadi hős képében ölt testet. S persze a gazdag érzelmi hátér, Miklós és az édesanya viszonya, a Bencéhez fűződő barátsága is fontos. Amellett a magányos hős figurája is ismerős a fiatal, akcióhősökön nevelkedett közönség számára. S a vad kalandok, a farkasok, a bika, a párbaj mozgalmassághoz szokott szemléletüket is kielégítheti.

Tehát a színpadnak, a színpadi megvalósításnak számolnia kell a ma befogadójával, s számol is, úgy hogy a mű sugárzó embersége, a morális üzenet ne szenvedjen csorbát. Ezt sajátosan a szuggesztív narráció és a narrációból a szerepbe átforduló, majd onnan újra az elbeszélő helyzetébe visszaforduló játékmód biztosítja. A szerepek így sajátos karaktert ölthetnek, s egyben változatossá teszik az epikai szövetet. Ez megőrzi, s élvezhetővé teszi a gyönyörű, de a ma közönsége számára talán olvasva kissé nehezen érthető Arany Jánosi nyelvet is. A színpad így válik szuggesztívvé, teremt drámai erőteret a játék folyamatában. A zene és a látvány, amely nem szájbarágó, de érzékelteti a jelenetek, - énekek - atmoszféráját is fontos kifejezőeszközként funkcionál.

S például ezek a gyönyörű sorok is újra életre kelnek majd, s tartalmuk hat a játék által.

„...Állj meg, állj meg, Toldi! Gyilkos a szándékod,

Jaj ne vess bosszúdnak véres martalékot,

Tudd meg: a legyilkolt atyafinak vére

Bosszuért kiált fel az egek egére.

Tudd meg: ha megölnéd tennen testvéredet,

Akkor meggyilkolnád örök életedet;..."

A Versszínház tehát nem véletlenül választotta egyik indító előadásának Arany remekművét.

A díjnyertes előadás az októberi Kaleidoszkóp VersFesztiválon is színpadra kerül Pécsett, Európa Kulturális Fővárosában.


Reflektorfényben: Latinovits Zoltán


Ismét versekkel emlékeztek Latinovits Zoltánra Balatonszemesen.


„Aki verset mond, költővé kell növekednie” – áll a Latinovits-díj hátoldalán az idézet magától a színészkirálytól. Közel negyven középiskolás és harminc felnőtt állt színpadra június első hétvégéjén a Latinovits Zoltán Művelődési Házban.
16. alkalommal rendeztük meg az országos vers-és prózamondó versenyt, amely hagyományához híven az ország legjobb versmondóit várja a rangos megmérettetésre. Idén is magas színvonallal büszkélkedhettünk. Vannak visszajáró versenyzők, akik évről évre szeretnék átadni a versekről való elképzelésüket, valamint bizonyítani a zsűrinek és a közönségnek a fejlődésüket. Viszont minden évben érkeznek új szereplők, akiknek talán még nehezebb helytállni az ismeretlen körülmények előtt. Siófoktól Debrecenig, Győrtől Kisvárdáig mindenhonnan érkeztek nevezők 14 éves kortól egészen 89 éves korig.
A háromnapos rendezvény első napján koszorúzással indult a program. Balatonszemes főbb intézményei, szervezetei elhelyezték megemlékező virágaikat a színészkirály sírjánál, valamint Róka László igazgató úrtól hallhattunk beszédet, melyben megelevenedtek Latinovits kortársainak emlékei a színész haláláról. Ezután Csonka Márta sírjánál helyeztük el virágainkat, ahol idén is verssel emlékeztünk a verseny kitalálójára és szervezőjére.
A szombati és vasárnapi versek igencsak megnehezítették a zsűri feladatát, hiszen aki első nap kiemelkedően szerepelt, nem könyvelhette a másnapi sikert. Nagy különbségek születtek akár ugyanazon vers között és ugyanazon versmondó két különböző verse között is. A zsűri elnöke 16 éve, így idén is Kiss László volt, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus vezető főtanácsosa, valamint a Latinovits Alapítvány elnöke. Idén újra köszönthettük Linka Ágnest, a Magyar Rádió szerkesztőjét, Halmos Klárát, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának kulturális főmunkatársát. Először köszönthettük a zsűriben Tóth Zsóka előadóművészt, akit a versmondás értékelésében saját tapasztalatai is segítettek, valamint Ficsor Miklós nyugalmazott tanárt, költőt. A közélet és a kultúra minden szegmenséből érkező zsűritagok jól kiegészítették egymást, így megszületett a végeredmény.
A középiskolásoknál első helyezést ért el kimagasló pontszámmal Szabó Sebestyén László, a Debreceni Ady Endre Gimnázium tanulója. Mindkét versével meggyőzte a hallgatóságot jó versértelmezésével és kitűnő szereplésével. Az Ady Endre Gimnázium nagy sikerrel szerepeltette diákjait, mivel a második helyezést szintén az ő tanulójuk érte el, Szekrényes Olga már többször járt nálunk, de kimagasló fejlődésével és remek versével megérdemelte a díjat. Harmadik helyen végzett Dobos János, a Pécsi Leőwey Klára Gimnáziumból. Egy különdíjat is kapott elismerésül, a versmondó egyesület nyári versmondó táborára kapott meghívást és teljes jogú ingyenes részvételi lehetőséget a benne rejlő tehetség kibontakozása érdekében. Különdíjat érdemelt még Parrag Dóra (Székesfehérvár), Herman Flóra (Budapest), Tímár Bence (Kazincbarcika), Horváth Csenge (Barcs) és Tamás László (Budapest).
A felnőttek mezőnye szintén izgalmas versenyt ígért. A zsűri teljes szívéből gratulált és örömmel adta át a Latinovits-díjat Ságiné Nagy Tímeának Szolnokról, aki ezen a versenyen most járt először, de sokéves tapasztalata révén mindkét versével meggyőzte a zsűrit. Második lett Ézsiás László Budapestről, aki látássérülését olyannyira elfeledtette a hallgatókkal, hogy előadása idén könnyek és nevetés mellett a második díjat jelentette. Harmadik helyezést ért el Mach András Budapestről, aki szintén nagy tapasztalattal rendelkezik már, de minden évben egyre erősebben fejlődik és győzi meg a zsűrit és közönséget egyaránt. Különdíjas lett Mihályi Jánosné (Szerencs), Tóth Péter (Kunszentmiklós), Kiss Eszter (Győr), Jánosi Márton (Szentendre) és Dankó Szilvia (Biatorbágy).
A verseny létrejöttét olyan támogatóknak is köszönhetjük, akikről sokan nem is tudnak. Minden évben a kezdetektől egyre több támogatást, jóleső elismerést és különdíjat kapunk Buday Miklóstól, akiben a versek szeretete és a személyes kötődés néha elválaszthatatlan köteléket fűz. Tóthné Bazsó Kriszta a díszítésbe a lelkét is beleszövi minden évben, megteremti a méltó hangulatot ehhez a programhoz. Császár Bíró Szabolcs Latinovits-összeállításával gondoskodik arról, hogy a színészkirály megelevenedjen mindnyájunk számára. Róka László igazgató úr mindenhez segítő kezét nyújtja, akárcsak Takács József polgármester úr és Balatonszemes önkormányzata, a támogatásuk nélkül nem valósulhatna meg a rendezvény. Kiss Lászlónak, ha lehet így fogalmazni, a sok év alatt a szívében is helyet kapott a verseny, annyi áldozatot tesz érte. A köszönet szóljon mindenkinek, aki bármivel hozzájárul ahhoz, hogy 1994 óta minden évben meg tudjuk rendezni- magunk között mondva- a „Latinovitsot”.
A művelődési ház a virágoktól és gyertyáktól, a lelkünk a versektől öltözött díszbe ezen a hétvégén. Mindig nagy várakozással készülünk a versenyre, de tudjuk, hogy egy évig kell várni a következő alkalomra. A sikeresség és elismerés viszont tartja bennünk a lelket, hogy érdemes tovább dolgozni és felhívni a figyelmet minden alkalommal Balatonszemesre, őrizni és ápolni az emlékét Latinovits Zoltán színészkirálynak.

Császár Bíró Lilla, Kiss László, A szervezők