Versmondók Blogja

Az Első Magyar Versszínház és a Forrás Színház közös produkciója, a Toldi nyerte a Salgótarjáni Vastaps-díjat, az évad legjobb ifjúsági előadásaként. Az elismerést hagyományteremtő szándékkal hozta létre a József Attila Művelődési és Konferencia Központ, hogy rangos és méltó kifejezést kapjon közönségének véleménye, színházszeretete.

Az előadás ősbemutatóként jött létre az elbeszélő költemény versszínházi feldolgozásaként, a verses szöveg kiemelésével és a vizuális, filmes megjelenítés előtérbe helyezésével. A zenét a színház felkérésére Szarka Gyula írta és a Ghymes együttes jegyzi, a koreográfia Demcsák Ottó munkája. A látvány, 21. századi vizuális filmetűdökre épül, és fontos kifejezőeszközként erősíti az epikus szöveget.

A színpadnak, a színpadi megvalósításnak számolnia kell a ma befogadójával, s számol is, úgy hogy a mű sugárzó embersége, a morális üzenet ne szenvedjen csorbát – nyilatkozta Wiegmann Alfréd rendező. Ezt sajátosan a szuggesztív narráció és a narrációból a szerepbe átforduló, majd onnan újra az elbeszélő helyzetébe visszaforduló játékmód biztosítja. Ez megőrzi, s élvezhetővé teszi a gyönyörű, de a ma közönsége számára talán olvasva kissé nehezen érthető Arany Jánosi nyelvet is.

„Mintha pásztortűz ég...", Toldi nyilvánvaló számunkra, talán túlságosan is. Iskolai tananyag. De igazán értjük-e, tudjuk-e, miről szól, milyen drámai konfliktus bontakozik ki a műben? Milyen etikai dilemma hatja át? Mitől is lett oly népszerű a maga korában, hogy a bizottság Arany pályadíját kétszeresére emelte, s mért szeretjük a mai napig?

Persze a népi hős megjelenése is szerepet játszott sikerben, de a mű egyetemessége volt a fő érdem, az archetipikus élethelyzet, a felvetett kérdés fontossága: az előzött kisebb fiú, a valódi érték értékesül e, vagy a hamis nagyság marad uralmon? Modern életszerű kérdés. S persze a karriervágy is, a többre vagyok képes törekvése is fontos hajtóerő a fiatal Miklós életében. Miklós figurája, morális tisztaságán túl testi ereje, ma a testépítés korában, ugyancsak vonzó lehet a fiatal közönség számára, ha ez megnyerő színpadi hős képében ölt testet. S persze a gazdag érzelmi hátér, Miklós és az édesanya viszonya, a Bencéhez fűződő barátsága is fontos. Amellett a magányos hős figurája is ismerős a fiatal, akcióhősökön nevelkedett közönség számára. S a vad kalandok, a farkasok, a bika, a párbaj mozgalmassághoz szokott szemléletüket is kielégítheti.

Tehát a színpadnak, a színpadi megvalósításnak számolnia kell a ma befogadójával, s számol is, úgy hogy a mű sugárzó embersége, a morális üzenet ne szenvedjen csorbát. Ezt sajátosan a szuggesztív narráció és a narrációból a szerepbe átforduló, majd onnan újra az elbeszélő helyzetébe visszaforduló játékmód biztosítja. A szerepek így sajátos karaktert ölthetnek, s egyben változatossá teszik az epikai szövetet. Ez megőrzi, s élvezhetővé teszi a gyönyörű, de a ma közönsége számára talán olvasva kissé nehezen érthető Arany Jánosi nyelvet is. A színpad így válik szuggesztívvé, teremt drámai erőteret a játék folyamatában. A zene és a látvány, amely nem szájbarágó, de érzékelteti a jelenetek, - énekek - atmoszféráját is fontos kifejezőeszközként funkcionál.

S például ezek a gyönyörű sorok is újra életre kelnek majd, s tartalmuk hat a játék által.

„...Állj meg, állj meg, Toldi! Gyilkos a szándékod,

Jaj ne vess bosszúdnak véres martalékot,

Tudd meg: a legyilkolt atyafinak vére

Bosszuért kiált fel az egek egére.

Tudd meg: ha megölnéd tennen testvéredet,

Akkor meggyilkolnád örök életedet;..."

A Versszínház tehát nem véletlenül választotta egyik indító előadásának Arany remekművét.

A díjnyertes előadás az októberi Kaleidoszkóp VersFesztiválon is színpadra kerül Pécsett, Európa Kulturális Fővárosában.