Év-végére

Eltelt!
Túl vagyok rajta.
Várom az újat a jót.
Kín, kacaj, nyomor és boldogság,
váltakoztak ebben az évben jócskán.
Szemeimben tündököl már,
ahogyan a leány a kandalló előtt áll.
Visszatekint az éjbe.
Ott álltak,még utoljára,
ebben az évben.
Szerelmes bókokat súgott a leány fülébe.
Szorosan ölelte, mintha ez a pillanat,
a végtelenbe veszne.
Nem vágyott másra, csak hogy magában érezze,
az erős férfi minden lüktetését.
Kalandoztak ujjaik,
felfedezték, mi rejlik a ruha alatt.
Finom csókok a testen,
leheletek mibe borzongtak.
Játék, szenvedély és izzik a levegő.
Velük megállt az idő.
Ropog a tűz!
Durran a pezsgő!
Boldog Új Esztendőt!

/G.S-Ágnes/

Kilenc téli haiku

Találkozások

Kanyarodunk. Ki
erre, ki arra. Élet-
be-vágó sávok.


Teremtés

Nagykanállal mersz
két Semmit -bátran- tenni
egy Valamivé.


Alkotás

Rakosgatod a
valamiket. S valami
össz-hang összeránt.


Szerencse

Út is ment ott. Csak
eltérített a tér. Idő-
ben késtem el.


Idők

Kép-lék-eny-nyi. Van.
Kérdő-jel-re vessző.
Elő-idéző múlt.




Sértés

Hanyag szavakban
húrnyi hangok. Finom-
hangolás: dé-durr...


Egyedül

Hallom. Fog alól
szól csikorgó dallamom:
lélekmuzsika.


Beszélgetűnk

Metszett pohárba
pár hűvös ujj fagyott
igéket hajigál...

...Kristályszerkezet:
tökéletes. Bölcsen zö-
rög egyben a más.

/Csikós Szilvia/

Veréb a Pillangó utcából

Metróval utazunk ketten, a massza, meg én.
Bosszúsan, meg unottan, meg zölden kicsikét.
Mennyien vannak – gondolom én. Mennyien vannak
– gondolja a barna kabátos férfi mögöttem.

„Keleti pályaudvar” – na ja… én is a massza része vagyok
- fut végig a program, aztán nyílik az ajtó újra.
„Pillangó utca” Szépnek tartom az elnevezést, már várom a lepkét.
És mint kamikáze, csapódik be a veréb a vagonba.

Bizarr egy meglepetés, és mi, a massza
hirtelen elkezdünk nagyon élni,
halványzölden még, kicsikét bátortalanul, és mégis
- idegen idegennel - ettől kezdünk el mi beszélni:

hogy” így, szegény, meg úgy szegény…hol van, nem látja?
Jaj, bocsánat! Az előbb még ott volt…nem?”
Járkálunk fel-alá és terelgetjük, még mielőtt
újra záródnának az ajtók. - még kirepül idejében.

Pár perc múlva, változunk újra zombiutassá,
itt ülünk némán, rosszkedvűen a plüssön.
Mennyire másképp volt az előbb minden a verébbel
- gondolom én, gondolja a barna kabátos férfi mögöttem.

Arra járva azóta a metrón mindig látom a képet;
a Pillangó utcából – titkon elmosolyodva, ha nyílik az ajtó, várom,
jön, vagy nem a veréb, és várja sok éve
pont ugyanúgy a barna kabátos férfi mögöttem.

/Csikós Szilvia/

Shakespeare kertjében

Álmos nem vagyok, mert már álmodok,
Shakespeare kertjében élet-rab vagyok.
Tündér-királyok, bohóc-farkasok,
Baljós kacajok, gyilkos pénz-sasok.

Hamlet kezében beszédes monológ,
Koponyám kapkodom, köd gomolyog.
Átkod szórd, király! Ott a várfokán,
Éteri tested vesztett koronát.

Mondd el titkod, mitől tűnt el erőd?!
Kakasszóra mért lépsz napod előtt?
Zúgod, nem várt és igaztalanul
Ölték meg a tested, ököl beszorul…

Tisztulni se tudtál, háborúk és halál
Vermét hányszor ástad, s ravatalát
Ácsoltad a gúnynak, mentél tovább.
Láng-üszkökön léptél, védtél határt.

Most itt állsz némán, fájdalmad eged,
Vársz, fiad meghallja üzeneted?
Bosszúra bosszú jár, dárdára kard,
A halott nem nyugszik, szelleme a kar.

Vérfolyók, zendülnek harang-hadak,
Bús király, mért hallom sikolyodat?
Shakespeare, Uram, kacagsz? Roppant korok
Csontján égő tűz, Dánia zokog.

/Molnár József/

Szent este

Ünnep, csengő az ágon,
fénylik már a város.
S szerelmes szívemben látom,
már én is várom.
Dobog és lüktet, mint éjjelente.
Mikor már úgy kell,
hogy ajkad az ajkamhoz érjen.
S testedben a hév,
mi csodákba repít.
Érintésed, s borzongom,
minden éjjel a tied vagyok.
És itt az este a szent,
áldott legyen hát az Ünnep!

/G.S-Ágnes/

Kedvelve imádja

Hosszú fekete hajszál göndörödik inge ujján,
vajon ma éppen merre járt?
Cserepes az ajka valaki nemrég még vadul csókolta.
Nagyokat nyelt száraz a torka,bárcsak már ihatna.
Szemei ragyognak,legszívesebben csak kiabálna: IMÁDLAK!
Gondolatai még ott voltak mikor megpillantotta a nőt,
a hölgyet aki elkápráztatta,mosolyával és derűs hangulatával.
Ölelni akarta el sem engedni.
Nem sokáig tartott hát és kettesben találtak egymásra.
A férfi már mohon harapdálta a nő meggy bordó ajkát.
Tépte le ruháit nem voltak szabályok.
A nő beleborzongott minden érintésbe.
Nemtudta mi a helyes a járható út csak szíve dobolására hallgatott.
Forrót a vérük,égett a bőrük összefonódott testük.
Élvezték a búja perceket mit együtt töltöttek.
Újra és újra csókok a szájon.
Érintés a bőrön.
Kéjes tekintett,s a test összeér.
Majd egyszer véget ér.
Felejteni próbált,de meglátta hogy ott a hajszál.
Imádva kedvelte,és már nem érdekelte mikor lesz vége...
Egyre gondolt csak Újra és újra.....

/G.S - Ágnes/

Sokat vesztett a kulturális szféra

A kormány megszorító intézkedései a kulturális szcénát sem kímélték: az intézményeknek járó működési támogatás egy részének zárolása, a jövő évi büdzsé csökkentése és a vezetőcsere komoly változásokat hozhat egy-egy kulturális intézmény életébe. A HVG összegyűjtötte a legnagyobb felzúdulást kiváltó döntéseket.

Magyar Állami Operaház - új test, új köntös

Június végén nyilvánvalóvá vált, hogy a költséghatékonyságot és vezetőcserét sürgető kormányzati filozófiának tulajdoníthatóan a Magyar Állami Operaház sem ússza meg az arculatváltást. A megbízott művészeti igazgató, Kovalik Balázs szerződése 2010. június 30-én lejárt és - az intézmény indoklása szerint - egy korábban hatályba lépett kormányrendelet értelmében Vass Lajos főigazgató nem hosszabbított. A döntés alapjául a június 18-ai Magyar Közlönyben megjelent határozat szolgált, melynek 3. pontja leszögezi, hogy „a kormány irányítása alá tartozó fejezeteknél az állományba nem tartozók juttatásai, valamint a szellemi tevékenység kifizetéséhez kapcsolódó előirányzatok, keretek felhasználására új szerződés nem köthető, a lejáró szerződések nem hosszabbíthatók meg, valamint a hatályos szerződéseket haladéktalanul felül kell vizsgálni, szükséges esetben intézkedni kell felbontásukról”. Vass Lajos rendezőként és művészként továbbra is számított volna Kovalik Balázsra, ő viszont nem kért ebből, és távozott. Ahogy a Népszabadságnak adott interjújában elmondta: „kezdünk beletörődni abba, hogy az Operaház a politika játékszere.”

Kovalik eltávolítása a teljes intézményi vezetőcsere első mozzanata volt. Szeptember 15-én az Operaház gazdasági-pénzügyi, művészi és működési tevékenységét átvilágító tényfeltáró bizottság vezetésére felkérték Harangozó Gyula balettművészt, Horváth Ádám operaénekest pedig fél évre miniszteri biztossá nevezték ki, hogy az intézmény „operatív munkáját” irányítsa. Szeptember végén a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEMFI) közölte, hogy Fischer Ádám önszántából lemondott vezető karmesteri státuszáról, ám mivel a miniszteri biztos ragaszkodott Fischer „művészeti tevékenységéhez”, tiszteletbeli főzeneigazgatói címet kapott. December 12-én Fischer vezényletével bemutatták a még előző vezetés által beharangozott ünnepi színjátékot, MozartAscanio Albában-ját; a darab vegyes fogadtatást kapott. A bolygó hollandi viszont, amelyet Fischer Kovalikkal együtt vitt volna színre, a 2010/11-es repertoárban nem szerepel.

Az új főzeneigazgató, Győriványi Ráth György megbízása után nem sokkal Mali István zenekari igazgató a felmentését kérte, helyére Simon Béla került. Távozott az Operaháztól Czeiner László műszaki igazgató - közös megegyezéssel - és Mihályi Endre kommunikációs és marketing igazgató. Október 22-én azonnali hatállyal visszavonták a főigazgató, Vass Lajos vezetői megbízatását, és felmentették Szabó Attila gazdasági igazgatót. Hardy F. Gábor, az intézmény pénzügyeit és gazdálkodását átvilágító bizottság elnöke a döntést az időközben feltárt szabálytalanságokkal indokolta. "A vezetők igen pazarlóan gazdálkodtak" - szólt a hivatalos magyarázat. A bizottság megállapította, hogy 75 millió forintot jogalap nélkül fizetett ki az intézmény, amelynek 800 munkavállalója és 1700 beszállítója van. November 15-én végül a NEFMI jóváhagyásával Mozsár István lett az Operaház megbízott ügyvezető igazgatója, megbízatása első körben 2011. június 30-ig szól. A 47 éves mérnök-menedzser korábban dolgozott a BMW-nél, az IKEA-nál, majd ingatlanberuházással foglalkozó cége révén „stratégiai feladatokat vállalt” a Market Zrt., a Strabag és a Wallis Csoporthoz tartozó WING partnereként.

Magyar Mozgókép Közalapítvány - a több kevesebb

Nagy visszhangot váltott ki a Magyar Mozgókép Közalapítványnál (MMKA) az átvizsgálást és költségvetési zárolást követően kialakult helyzet: nem véletlenül, hiszen az egész magyar filmszakma léte a tét. Júliusban a NEFMI sietett leszögezni, hogy a 2010 végéig esedékes zárolások nem akadályozzák majd az MMKA bérkifizetéseit, a második félévi állami támogatásból mindenestre 1,5 milliárd forintot zároltak. A költséghatékonyság jegyében - évi 20 milliós megtakarítást helyezve kilátásba - megszületett a döntés, hogy bezárják a magyar filmeket népszerűsítő MMKA Los-Angeles-i irodáját. A kormány nyáron nyolcmilliárd forintos hiányról számolt be az MMKA-nál. Ezt szem előtt tartva az idei, 5,1 milliárd forintos büdzsé után 2011-re mindössze 1 milliárd 30 millió forintos keretet ítélt meg az előző kormány által előirányzott 6,4 milliárd forint helyett. Törvénysértés nem történt, túlköltekezés viszont igen - ezt állapította meg a közalapítványnál végzett átfogó vizsgálat.

Kőrösi Zoltán, az MMKA kuratóriumának tavaly decemberben kinevezett elnöke már színrelépésekor elmondta, hogy az alapítványnál nyolc év alatt „felelőtlenül túlköltekeztek”, ezért 2013-ig az az elsődleges cél, hogy „ledolgozzák” a 6,5 milliárdos, szerződésekben rögzített kötelezettségvállalást. Az MMKA jelenlegi formájában nem működhet, át kell alakítani - ebben a filmes szakma képviselői is egyetértenek. Ősszel a Népszabadság arról írt, hogy több más közalapítvánnyal együtt jövőre az MMKA is megszűnhet, a 2011-es Filmszemle azonban - vélhetően - nem kerül veszélybe. Gyorsan kiderült azonban, hogy a szemle is áldozatul esett a megszorításoknak. A variety.com amerikai filmes portál néhány napja arról számolt be, hogy elmarad a hagyományos, februári magyar filmes esemény. A Magyar Filmunió vezetője, Vezér Éva gyorsan pontosított: a Filmszemle nem marad el, csak április végén tartják meg, és mivel akkor már a cannes-i filmfesztivál előkészületei zajlanak, külföldi vendégeket nem hívnak.

Nemzeti Kulturális Alap: Harsányi ment, Jankovics jött

Augusztus elsejétől Jankovics Marcell rajzfilmrendező a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) elnöke. A korábban ezt a tisztséget betöltő Harsányi László - aki 2009 áprilisa óta a budapesti Holokauszt Emlékközpont igazgatója - hangsúlyozta, nem lemondott, csak arra kérte Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás minisztert, hogy közös megegyezéssel távozhasson. Döntése hátterében - legalábbis a hivatalos magyarázat szerint - az áll, hogy a kormány kétmilliárd forintot zárolt az NKA 2010-es költségvetéséből. Harsányi megbízása egyébként 2010 végéig szólt.

Emberi színjáték - a deszkákon innen és túl

A költségvetési megszorítások - első körben a működési támogatás harmadának zárolása - miatt a VI-os kategóriába tartozó független társulatok (táncegyüttesek, színtársulatok, mint a Frenák Pál Társulat, Bozsik Yvette Társulata, a Szputnyik Hajózási Társaság vagy a Pintér Béla Társulat) vezetői hónapok óta kongatják a vészharangot. Az ellehetetlenüléstől tartanak, nevezetesen attól, hogy a nemzeti erőforrás miniszter által felvetett, összegszerűen meg nem határozott 2011-es működési támogatás fele, negyede lesz az idei összegnek.

Egészen más problémával szembesült a kulturális közhasznú társaságként működő József Attila Színház novemberben kinevezett új igazgatója, Méhes László. (Méhes Léner Pétert váltotta a direktori székben.) A színház az évek során 270 millió forintos tartozást halmozott fel, dolgozóinak bérét már augusztusban sem tudta kifizetni, ám ez csak nemrégiben derült ki. A vám- és pénzügyőrség jelenleg sikkasztás és hűtlen kezelés miatt nyomoz. Hogy „ledolgozzák” a tartozást, az új vezetőség megszorításokat vezetett be és több előadást tartanak.

Augusztus végén eldőlt, hogy öt pályázó közül szeptember elsejétől Rátóti Zoltán, a Nemzeti Színház tagja lesz a közhasznú nonprofit kft.-ként működő kaposvári Csiky Gergely Színház ügyvezető igazgatója, mégpedig 2014. december 31-ig. (Az előző direktor, Schwajda György áprilisban hunyt el.) Rátóti vállalta, hogy a 2010/2011-es évadra tervezett előadásokat megvalósítja.

A Pécsi Nemzeti Színház vezetőjének személyéről viszont továbbra sem sikerült dönteni. Noha hatan is ringbe szálltak - Balikó mellett Dörner György, Rázga Miklós, Márton András színművész, valamint Béres Attila és Rusznyák Gábor rendező is - a város kulturális bizottsága és a közgyűlés úgy határozott, hogy újabb pályázatot írnak ki. A jelenlegi direktor, Balikó Tamás 2011. február 15-ig töltheti be posztját.

Több vidéki színházban is kérdéses, ki lesz a direktor a következő öt évben: december 20-án került ki a NEMFI oldalára a Szigligeti Színház igazgatói munkakörének betöltésére kiírt pályázat. (Jelenleg Balázs Péter tölti be a posztot, megbízatása 2011-ig szól.) December elsején az egri Gárdonyi Géza Színház direktori posztjára is pályázatot írtak ki. (Itt 2001-től Csizmadia Tibor az igazgató-főrendező.)


Hódalok

Van egy módszerem, mondom csendesen,
ha jő az ószeres, mindig meglesem,
átadom neki borzas bánatom,
lyukassza őt a tüzes fájdalom.

Eladnám ingem és gatyám neki,
ha lenne oly szamár, hogy megveszi,
de csalódott akkor se nem leszek,
ha átveszi tőlem az életem.

Előtte mosakodni még fogok,
egy lyukacsos szivacsnak hódolok,
csak azt nem tudom, tovább mit tegyek:
a nyarat várjam, vagy unjak telet.

/Molnár József/

Amaryllhoz

Ha végképp nem lesz más kiút

és leszbikus pár leszünk mi ketten,

annyira klassz lesz, Amaryll,

hogy nem is kell ide már rím se, egy sem.

Majd szakítasz Józsival, és hozzád költözöm,

mert ott van medence, én verseket írok neked,

te jókat főzöl nekem, fürdünk a húslevesbe’.


Közben meglesz a kemence is - azért ez nagy szerencse –

gondosan befűtjük este. mert hurkát és kolbászt is sütünk.

Hamarosan megírom első Amaryll-ciklusom,

és a tiédhez igazítom majd a női ciklusom.

Később erre sem lesz gondunk, de akkor sem görcsölünk,

internetezgetünk olvasószemüvegben,

horgolunk, kötünk; a hifin jól felnyomjuk a basszust,


Tankcsapdát hallgatunk, meg Quimbyt,

ízületes lábacskánkkal verjük a taktust.

Így éldegélünk majd boldogan, te meg én,

már megvan hetedik Amaryll-ciklusom fele,

s te még mindig megkönnyezed:

csordul szépkék szemecskéd sós leve,

mert annyira szép lesz a vers, mint a fene.


/Csikós Szilvia/


Kukaczoskodjunk Karácsonykor

Míg a szülők a karácsonyi vásárban válogattak az iparművészek alkotásai között, addig a gyerekek a Sajtkukacz együttes új, Radírmocsok című lemezéről, Lackfi János megzenésített verseit hallgathatták. Verskarácsony is létezhet.

Legutóbb az Iparművészeti Múzeum hódolt úgy a Karácsonynak és a művészetnek, hogy még a vásárlást is művészi lelkületűvé tette. Kicsik és nagyok együtt érkeztek a múzeumba, ahol a szülők az alkotások között válogathattak kényükre-kedvükre, míg a gyerkőcök a vers zeneiségén keresztül váltak akaratlanul is a költészet és az előadóművészet részesévé. „A vers izeg és a vers mozog." - hallhatták és dúdolhatták. Mint a sajtkukac. A lemez dalait muzsikáló együttesnek ugyanis ez a neve az:
SAJTKUKACZ. A vers ugrabugrál, mint a sok pici, fekete, morzsányi radírmocsok a papíron radírozás közben. Ahogy azt a Lackfi János gyerekverseiből készült CD címe is jelzi (Radírmocsok).

Gál Hedda és Molnár György előbb a Sajtkukacz elnevezésű gyermekzenekart alakították meg 2009-ben, amellyel ma is gyakran fellépnek különféle rendezvényeken, megzenésített gyermekversekből álló programjukkal. Később ebből nőtte ki magát az Aphonia, amelynek repertoárján inkább felnőtteknek szóló megzenésített versek szerepelnek. Az album formájában most napvilágot látott versanyag Lackfi János közreműködésével született, az együttes pedig két hónappal ezelőtt vette át Pécsett jól megérdemelt Kaleidoszkóp-díját. Ahogy Fenyvesi Béla, a Szélkiáltó együttes művésze, a VersFesztivál zsűritagja is jellemezte a produktumot: a költő és az együttes nem rákényszeríti az énekelt költeményeket a világra, hanem igazi világzenét művel: a világban lakó muzsikát szólaltatja meg.

A CD-t a Magyar Versmondók Egyesülete ajánlja korra és nemre tekintet nélkül mindenkinek. Hogy legyen egy jó Verskarácsonyunk (Bella István antológiája nyomán is).

Lackfi János ajánlása:
„Nyikorog a libikóka és tekereg a giliszta, meditál a botsáska és csilingelnek az esőcseppek, valamint ritmikusan illatozik az asztalon a "koviubi pörivel". A lemez már díjat is kapott a 2010-es Kaleidoszkóp VersFesztiválon. Tiszta élő zene, még az atomok is táncra perdülnek!"

Az album megrendelhető a vers.hu oldalon, a webáruház linken!



Készülődöm.../dal/

Készülődöm,
Karácsony jön,
hajnalban kelek,
minden rosszat
magamtól én
messze kergetek,
készülődöm,
imádkozom,
magamért,
értetek,
hogy éltesse a
szívünket az
igaz szeretet,

ref.:égi áldást
kérek rátok,
hogy ne féljetek
lelketekbe
boldogságot
reményt ültetek
öntözöm, hogy
kinyíljon ma
minden hit-virág
s aki hallja
tovább adja
szívem himnuszát


hogy hozza el
ki régen itt járt,
értünk született,
hogy messze űzzön
gyűlöletet,
sötét felleget,
hogy megtalálja
minden hű szív
azt a csillagot,
ami egykor
reményt adott,
utat mutatott.

/Mezei Marianna/

Neked

Verseljek neked te csak annyit kértél tőlem.
Kérésed nem lehetetlen.
Írom hát mi gondolatomba szalad,
íme a tudat mi utat mutat.
Jöjj hát velem,repüljünk a végtelenbe.
A macskaköves,ütött kopott,lejárt úton,
majd mutatom merre van előre.
Hajam fekete mint az éjjel.
Szemeimben tündököl a nappal,
Testemen cikázik a villám,
s kéjelgek éjeken át.
Gondolatom mégis tiszta,
s nyelvem pereg folyamatosan.
Űzöm a szavakat mely hozzád elér.
Rám találsz,megszoksz és észrevétlenül
Rám szoksz!

/G.S - Ágnes/


Miért?

Miért a sejtésem, hogy rendre megbocsájtod

szánalmas igyekezetem, hogy belelessek, Uram, a lapjaidba,

hogy megértsem rendzőelvedet, miért érzem,

hogy elnézed nekem, hogy szüntelen

különös természeted fürkészem, Istenem?


Úgy lennék a személyi gondolatolvasód,

vagy stréber magántanulód a mennyben,

íróasztalod politúrján égi légy,

- csak tanulmányozhassam munkamódszered -

ha nincs kezed ügyében égi légycsapód.


Feszülten figyelnék, amint írod a partitúrát,

lélegzetvisszafojtva lesném, vajon szabadonválasztott,

vagy kötelező szün-jeled, kettőskereszted, szinkópád,

hagyod, hogy improvizáljak néhanap,

vagy csak pontosan le kell játszanom a kottát…


az esetem már elmekórtani, lehet,

annyira szeretném ezt az életet jól csinálni,

úgy utálnék a szőnyeg szélén állni, ha egyszer

felakasztom a Kozmosz egy fogasára

a jelmezt, és visszaadom a kölcsön-nevet.


/Csikós Szilvia/


Haikuk 5

Klasszikusok

Két fiatal srác
ócska zenétől ájul...
Mozart, Vivaldi?

Füldugó

Pokoli ricsaj...
Tyúkbélen a kegyes nyál
csorog a fülbe

Káromkodás

Tán romlott nyelvet
kaptál, ráharaptál, s most
possad a szádban?

Mekegés

No Para! Ne má!
Kötőszavak. Mekegés
Szép nyelvünk lónyál

Ködös tó

Múltunk ködös tó
Jövőnk lábon sziklasúly
Gúzsban merülünk?

Víz alatt

Lebegj, lebegj csak! ...
Nézd a korallzátonyok
alvó fényeit

Hajón

Az emberi nyelv
az Élet kormányosa
az Isten-hajón

Emberi tudat 2012

Kinéz a ködből
Égbe nyúló tudattal
Friss levegőt szív

Ál-Idők

Milliárd ember
Dogmatikus kereszttel
Ál-Idők mennek...

Don Quijote

Tá-nyír koronám
s Dulcineám add ide!
Lovagszerenád

Kap-tár

Kapat-Kapsz-Kamat
Ár-Érme képírásban
Ma banknak nevezd!

Égő szem

Égő szó lánggal
Gúlában az Égő szem
Fény-ragyogása

Az ember hal...

Az állat döglik
Az ember hal... Isten szólt
s hallja a halott

Kettős ékezés:
Két beszéde van az Egy nyelvnek

Jobbról vagy balra
olvasd a rovátírást
Égi üzenet

Tudd, minden...

India, Sumér
Indián - Nyelvrokonság?
Tudd, minden Madjar!

Tudatlanság

Félelem merít
erőt s bátorságot a
Tudatlanságból

Nép-képviselet

Ember! Jogod van
itt élni, s a Teremtőt
Nép-képviselni

Ősi törvény

Ki vétett törvény
ellen, még ha király is
bűnhődjön érte!

Ki elfelejti Isteneit...

Ki elfelejti
Isteneit, s más népnek
Istenét vágyja

az sajátját majd
drága, magyar, mint` hozza
e Szent világra?

Isteneink (Máté Imre nyomán)

Nap-arcú Gönűz
s homlokán holddal ékes
Ukkó. Két-Ősünk

/Molnár József/


Karácsonyi történet: A vándor

Messziről jött az idegen
szakadt ruháján bujkált a fény,
ki-be járt s játszott szelíden
ölelte lágyan szeretvén.

Messziről jött és bekopogott
s a gazda azonnal ajtót nyitott,
ám amikor meglátta a szegényt
ordított egyet: takarodj!

Az idegen szomorún sóhajtott:
mily koldus is e teremtmény
nem lát mást csak egy rongyost
sűrű köd takarja el szemét.

Majd tovább ment, csendben ballagott
míg egy másik házhoz nem ért,
betekintett az ablakon hol
csak egy mécses szórta melegét.

Halkan zörgetett s a család beengedte,
befogadta, asztalhoz ültette,
s jóságukért cserébe nekik adta
a fényt mi azóta ott ég.

/Mezei Marianna/


Pársorok

Viadukt

Néznek csendben a hídról. Fénylő arcuk az érett
napba hanyatlik. Még izzik a mély szerelem.

Mennyei föld

Bolyhos vattacsomók melegítik télteli álmát.
Alszik a mennyei Föld, angyali szárnyak alatt.

Gyógyszer

Fekszik a gyermek a lázban, vértelen ajkai mészben.
Fogja az anyja kezét, gyógyszere még a remény.

Sírvers

Itt élt. Várta a Sorsot. Bajnoki teste belepve.
Por lett és mocsadék. Lelke hiába kiált.

Trianon

Vad szél, told magyarok szekerét, ne ragadjon a múltba,
mit Trianon feketén bólogató szeme vés.

Fess teli...

Dél van. Kondul a gyomrod. Fess teli ünnepi tálat.
Mennyei angyallal. Mannaesőt ne kívánj!


Csillaghullás

Tűz van. Fenn a tejúton ércalakot hajigálnak.
Hullik a csillageső. Reszket az éj, fut a föld.

Kocsma porában

Füstös a kocsma, porában fürdik a vézna, kilengve
hajlik. A sör, bor után mássza a pincebogár.

Iskolapad

Iskolapad fenekén oly szűkre-szabott a világod.
Nyisd ki a könyveidet, tágul a tér, s felemel.

Hűség

Gyermeki arc, hű boldogság aranyozza be lényed.
Kincsed az isteni fény. Élj vele, vissza ne élj!


/Molnár József/


Bárban

Azt hiszik csak nézek előre,míg eszemben,

botrányos gondolatok szaladgálnak szüntelen.
Hiszek és remélek,mert tudom mindig célba érek.
Itt vagyok a jelenbe,lábam keresztbe vetve beszélgetek.
Gondolataim azonban remek versek születnek.
Itt is van,már látom előre,
Kéj és vágy vetekszik soraimban,lejjebb.
A nő ki a pultnál ül,ujjai hevesen dobolnak,
miközben vörös körme pattog a ritmusra.
Hol lehet ő?
A magas barna férfi,kitől minden éjjel megfeszül a teste.
Kortyol egyet,egyet,
vörös fürtjei elvakítják a hely hétköznapjait.
Csillogó tekintete és cserfes nyelve,nem marad sokáig társaság nélkül.
Beszélget,fecseg e a férfi hirtelen ott terem.
Leül egy asztalhoz italt rendel,s csendben a nő felé jelez.
Szikrázó tekintetük összevillan,a férfi máris tudja mi a dolga.
Elindul hát csak előre,késve ment a nő is őt megkeresni.
Tiltott a hely mint ez a románc,
a férfi teste viszont már hevülten a nőre várt.
Nem hagyta el ajkukat egyetlen szó sem,
csak vad csókokat leheltek egymás ajkaira.
Ölelkeztek majd hevesen egymásnak estek,
a mély csendet is csak a nő halk sikolya verte fel,
és a férfi kéjes,érdes üvöltése.
Abban a pillanatban övék volt a világ összes kincse,
és a pillanat ami örökké is tarthatna.
Percekkel később már a nő a ruháit kapkodva rohant vissza a bárba.
A férfi csak óvatosan oldalt biccentett s tova állt.
És újra ritmusra pattog a vörös köröm.....

/G.S-Ágnes/

A spenót éneke

Az ember néha csak bőrösödik,

mint egy tál spenót,

ül üres konyhában zölden a pulton,

hol madár se jár,

kutya se hallgat rádiót.


Búsan üldögél, magányos kenőcs,

kit senki sem szeret,

kis francia sanzont böffent a halk fokhagymaillatba,

édes képeknek integet.


Hűl, vastagszik a zöld bőr rajta,

de puha, meleg spenótszív dobog alatta.

spenótagya mókuskerekén kattog a langy fohász:

Uram,csak azt ne hagyd, hogy belekotorjanak a konyhamalacba!


/Csikós Szilvia/


Szakítás

Jött az este és ki leste,
kinek a szívét törhetné össze.
A leány boldog volt, sugárzot,
hisz kedvesét nem rég engedte el.
Forró csók, édes ölelés ez már hiányzott.
Elhitte és bízott minden rendben.
Ködös volt a táj , s a férfi lelke fájt.
Elengedné őt ha könnyű lenne,
de szívét nem szívesen töri össze.
Mégis meg kell tenni a titkot kiengedni.
Elmondta hát és lelkét könnyítette,
mégsem a leány szemébe.
Ketté tört a leány szíve, nézett előre a végtelenbe.
Nem értette mi miért lett,
mégis vége lett.
Összetörtek, csak testük maradt éppségben.

/G.S-Ágnes/

A csökkentés dicsérete

Éle van a szélnek, nézd,

mindenhová befér

beretvája, hogy lemetssze,

ami már csak picit él.



Úgy zokognak ilyenkor a fák,

hogy csak úgy zörög

szélrázta platánok száraz

könnye - forog, pörög.



Az Idő rácsai mögött az ember

azért így is elvan, megvan.

Az őr átrendezi a levélszemetet

kint az utcán és bent a mailboxban.



A csökkentés rítusát gyakorolja most,

látod, minden lelketlen létező.

Csupán mi nem vesztenénk egy porcicát sem.

De hát, ez érthető.


/Csikós Szilvia/


Hiányzol...

Hiányzol...
s hiányod ekéje
szánt a szívembe,
hideg vasa dobálva
forgatja, lazítja
s egyre csak kutat,
s hosszú, mély barázdát
vájva benne
keresi a hozzád
vezető utat.

Hiányzol...
s hiányod törtetve
csírázik lelkemben,
s szorít ahogy
körém nő, szaporodik,
s átjárva egészen
s születve bennem
magként hasadva
rólad álmodik.

/Mezei Marianna/


Rakosgatom dolgaim

Tükrömben ülök, sandán, mint egy denevér.

Rakosgatom a dolgaim, mind más dobozba,

itt régtől áttüzesített egy magyar óra,

ott öt évesen szánkón, arcom hófehér.


Rakosgatom a dolgaim, s lelek magamra.

Itt duzzadt arccal bódulok, kínoz fogam,

ott rabolva nézem bizonyítványomat;

képek, kínosan vicsorító emlékfalka.


S hinném, távolról még ura vagyok a csendnek,

mely a kirótt múltam újra megrendezi,

s talán még velem is lopva elhiteti,

hangyás képsorai semmit sem követelnek.


Aztán egy kéz kiált, Apám egy sír előtt,

ártatlanul legyilkolt terveit sorolja,

a fák csüngő lombjai lecsúszott paróka,

s átkot szórt szemmel hagyja el a temetőt.


Később új öltönyét viszik, szorongva látom,

űzik az olcsó, dermesztő gödörbe, lent

már várják, fent a némuló sosem pihent,

húzzák tovább a rettegőn, dobom lapátom.


Rendezem dolgaim, újabb doboz keres meg,

s bár öreg vagyok én, no de jó a fülem,

Messziről hallom, a múltunk csak intelem,

És nézem amint kibomlasz fosztó kezemben.


/Molnár József/


Szeptember vége

Mint egy sugárhajtású – elhúzott fölöttünk a nyár –

eltűntek a bögréről a pöttyök, lenyúlta

egy kleptomán katicabogár


éjjel még az ég is töksötét volt, pedig a Hold

mostanság zabálta magát degeszre, nem látni jambustól

a ritmust, holott ott volt, úgyhogy lehetne.


Belépett a forgóajtón az ősz, mégis rosszkedvünk tele

jött ki elébb, tűnődöm, most gazember legyek-e.

vagy csokit egyek-e.


Ez van, Józsikám… minden össze-vissza jár:

a pöttyök, a jambusok, III. Richárd; a nyár elhúzott,

mint egy sugárhajtású, pont.


Asszem, én is elhúzok valahová.

/Csikós Szilvia/


Elhidegülés

Külön utakon járunk
lábunk nem egyszerre lép,
semmibe száll az álmunk
vágyunk nem találkozik.

Vakvágányra terel az élet
beszűkül látóterünk
elmegyünk a lehetőség mellett
berozsdásodnak hétköznapjaink.

Hitünk zsákutcába vezet
nem ad több esélyt, reményt,
fölöslegessé válva lemorzsolódunk
elvesznek, kihűlnek érzéseink.

Kötelességből tesszük a dolgunk
fejünk fölé nőnek gondjaink,
észre sem vesszük a másikat
nem maradnak csak elvárásaink.

Külön utakon járunk
nem álmodunk új mesét
nem nézünk szembe a valósággal
szemünk ködösen semmibe néz.

/Mezei Marianna/


Gondolatok

Mára már véget ért,mégis olykor visszatér.
Örültem,reméltem,bíztam és hittem.
Ám hitem újra elveszítettem.
Boldog voltam,mosolyogtam,
mégis minden nehéz percben egyedül voltam.
Szorongott a lelkem,valakit kerestem.
Már megint csak álmokat kergettem.
Kaptam a bókot és dobtam a csókot.
Hagytam hogy én legyek az álmod,
hogy érezd a közelségem minden percben.
Leragadtam,hanyatlottam,vágytam.
Majd jő a jelen s feleszmélek,
végleg elveszek benned....

/G.S-Ágnes/

Exponálás

Ami ott, akkor, abban a pillanatban
megállíthatatlan-megállítható:
a növekedés a fákban,
egy lehulló levél félúton.
a harmat-könnycsepp az arcokon,
az üvöltés szele,
a naplemente a holdudvaron.
a fogátcsikorgató orvos,
a kórterem halotti-friss lehelete,
a fehér köpenybe bújt angyal,
a kisírt arcú reggeli ködök,
a változtatható változatlansága;
a hólepedők vízesése,
a pohár víz kézremegése,
kérdések, melyek sóhajok.
A daganat, amely eltávolítható.

/Molnár József/

Plakátvers

„Felejthetetlen pillanat”a plakáton a felirat, repülőutakat
reklámoznak rajta, egy pár nézi bambán, amint
Toszkánában akciósan bukik le a nap.

A ritmus úgy kiált a mondatért, mint kabátért a gomb,
a cérna kanyarog, mire felfűzném a hiányt:
fess hasonlatok, csinos jelzők, itt-ott rím, vessző meg pont…

…van egy szekrény otthon - tele pillanattal, mit nem feledhetek ,én
kinyitnám, ha merném, választhatnék közülük jólesőt, meg fájót,
vagy éppen vicceset – amilyenre a versemet szeretném.

Fogynának a díszek, és egyre csak nőne a költemény
,- amint aggatnám a cuccot, aképp rövidülne madzagja, a metrum –
és kész lenne, mit hárman írtunk legalább: a plakát, a pillanat, meg
én.

/Csikós Szilvia/

Álmok

Álmodott éjjel,és álmodozott nappal.
Kereste,kutatta éjjel-nappal a nőt várta.
Kalandos szerelem,de vajon a férfinek ez kellett?
A szél néha belekapott fürtjeibe,
lába alatt a homok puhán szétfolyt.
Az illat amit a víz hordoz magával,tiszta,
teljesen kitisztult a gondolata.
Érezte ahogyan a napsugár perzselte hófehér bőrét,
Nézett a végtelenbe,előtte csak egy ember tekintete lebeg,
hogy végre láthassa őt.
Tenger és végtelen,sohasem lelem meg,gondolta a férfi,
csak ment vitte őt szíve,hisz szerelme hajthatatlan,
s vágya nyughatatlan.
Alkonyodott már a nap is lenyugszik már,
mire ők egymás karjaiban találtak nyugalmat.
Simogatja a férfi a leány arcát,csókolta édes ajkát,
miközben keze kutatva kereste feszülő testének rejtélyes alagútját.
Édes szerelemmel vették egymást birtokba.
Percek,órák teltek el csendesen,olykor vad sóhajokkal,
míg eljött a reggel,és a tenger halk moraja ébren tartja szerelmüket.

/G.S-Ágnes/