Versmondók Blogja

Viadukt

Néznek csendben a hídról. Fénylő arcuk az érett
napba hanyatlik. Még izzik a mély szerelem.

Mennyei föld

Bolyhos vattacsomók melegítik télteli álmát.
Alszik a mennyei Föld, angyali szárnyak alatt.

Gyógyszer

Fekszik a gyermek a lázban, vértelen ajkai mészben.
Fogja az anyja kezét, gyógyszere még a remény.

Sírvers

Itt élt. Várta a Sorsot. Bajnoki teste belepve.
Por lett és mocsadék. Lelke hiába kiált.

Trianon

Vad szél, told magyarok szekerét, ne ragadjon a múltba,
mit Trianon feketén bólogató szeme vés.

Fess teli...

Dél van. Kondul a gyomrod. Fess teli ünnepi tálat.
Mennyei angyallal. Mannaesőt ne kívánj!


Csillaghullás

Tűz van. Fenn a tejúton ércalakot hajigálnak.
Hullik a csillageső. Reszket az éj, fut a föld.

Kocsma porában

Füstös a kocsma, porában fürdik a vézna, kilengve
hajlik. A sör, bor után mássza a pincebogár.

Iskolapad

Iskolapad fenekén oly szűkre-szabott a világod.
Nyisd ki a könyveidet, tágul a tér, s felemel.

Hűség

Gyermeki arc, hű boldogság aranyozza be lényed.
Kincsed az isteni fény. Élj vele, vissza ne élj!

/Molnár József/