Plakátvers

„Felejthetetlen pillanat”a plakáton a felirat, repülőutakat
reklámoznak rajta, egy pár nézi bambán, amint
Toszkánában akciósan bukik le a nap.

A ritmus úgy kiált a mondatért, mint kabátért a gomb,
a cérna kanyarog, mire felfűzném a hiányt:
fess hasonlatok, csinos jelzők, itt-ott rím, vessző meg pont…

…van egy szekrény otthon - tele pillanattal, mit nem feledhetek ,én
kinyitnám, ha merném, választhatnék közülük jólesőt, meg fájót,
vagy éppen vicceset – amilyenre a versemet szeretném.

Fogynának a díszek, és egyre csak nőne a költemény
,- amint aggatnám a cuccot, aképp rövidülne madzagja, a metrum –
és kész lenne, mit hárman írtunk legalább: a plakát, a pillanat, meg
én.

/Csikós Szilvia/

0 Response to "Plakátvers"

Megjegyzés küldése