Versmondók Blogja

botrányos gondolatok szaladgálnak szüntelen.
Hiszek és remélek,mert tudom mindig célba érek.
Itt vagyok a jelenbe,lábam keresztbe vetve beszélgetek.
Gondolataim azonban remek versek születnek.
Itt is van,már látom előre,
Kéj és vágy vetekszik soraimban,lejjebb.
A nő ki a pultnál ül,ujjai hevesen dobolnak,
miközben vörös körme pattog a ritmusra.
Hol lehet ő?
A magas barna férfi,kitől minden éjjel megfeszül a teste.
Kortyol egyet,egyet,
vörös fürtjei elvakítják a hely hétköznapjait.
Csillogó tekintete és cserfes nyelve,nem marad sokáig társaság nélkül.
Beszélget,fecseg e a férfi hirtelen ott terem.
Leül egy asztalhoz italt rendel,s csendben a nő felé jelez.
Szikrázó tekintetük összevillan,a férfi máris tudja mi a dolga.
Elindul hát csak előre,késve ment a nő is őt megkeresni.
Tiltott a hely mint ez a románc,
a férfi teste viszont már hevülten a nőre várt.
Nem hagyta el ajkukat egyetlen szó sem,
csak vad csókokat leheltek egymás ajkaira.
Ölelkeztek majd hevesen egymásnak estek,
a mély csendet is csak a nő halk sikolya verte fel,
és a férfi kéjes,érdes üvöltése.
Abban a pillanatban övék volt a világ összes kincse,
és a pillanat ami örökké is tarthatna.
Percekkel később már a nő a ruháit kapkodva rohant vissza a bárba.
A férfi csak óvatosan oldalt biccentett s tova állt.
És újra ritmusra pattog a vörös köröm.....

/G.S-Ágnes/