Neked
Verseljek neked te csak annyit kértél tőlem.
Kérésed nem lehetetlen.
Írom hát mi gondolatomba szalad,
íme a tudat mi utat mutat.
Jöjj hát velem,repüljünk a végtelenbe.
A macskaköves,ütött kopott,lejárt úton,
majd mutatom merre van előre.
Hajam fekete mint az éjjel.
Szemeimben tündököl a nappal,
Testemen cikázik a villám,
s kéjelgek éjeken át.
Gondolatom mégis tiszta,
s nyelvem pereg folyamatosan.
Űzöm a szavakat mely hozzád elér.
Rám találsz,megszoksz és észrevétlenül
Rám szoksz!
/G.S - Ágnes/
Címkék:
G.S-Ágnes,
könyv,
neked,
vers
|
0 Response to "Neked"
Megjegyzés küldése