Versmondók Blogja

Külön utakon járunk
lábunk nem egyszerre lép,
semmibe száll az álmunk
vágyunk nem találkozik.

Vakvágányra terel az élet
beszűkül látóterünk
elmegyünk a lehetőség mellett
berozsdásodnak hétköznapjaink.

Hitünk zsákutcába vezet
nem ad több esélyt, reményt,
fölöslegessé válva lemorzsolódunk
elvesznek, kihűlnek érzéseink.

Kötelességből tesszük a dolgunk
fejünk fölé nőnek gondjaink,
észre sem vesszük a másikat
nem maradnak csak elvárásaink.

Külön utakon járunk
nem álmodunk új mesét
nem nézünk szembe a valósággal
szemünk ködösen semmibe néz.

/Mezei Marianna/