Versmondók Blogja

Miért a sejtésem, hogy rendre megbocsájtod

szánalmas igyekezetem, hogy belelessek, Uram, a lapjaidba,

hogy megértsem rendzőelvedet, miért érzem,

hogy elnézed nekem, hogy szüntelen

különös természeted fürkészem, Istenem?

Úgy lennék a személyi gondolatolvasód,

vagy stréber magántanulód a mennyben,

íróasztalod politúrján égi légy,

- csak tanulmányozhassam munkamódszered -

ha nincs kezed ügyében égi légycsapód.

Feszülten figyelnék, amint írod a partitúrát,

lélegzetvisszafojtva lesném, vajon szabadonválasztott,

vagy kötelező szün-jeled, kettőskereszted, szinkópád,

hagyod, hogy improvizáljak néhanap,

vagy csak pontosan le kell játszanom a kottát…

…az esetem már elmekórtani, lehet,

annyira szeretném ezt az életet jól csinálni,

úgy utálnék a szőnyeg szélén állni, ha egyszer

felakasztom a Kozmosz egy fogasára

a jelmezt, és visszaadom a kölcsön-nevet.

/Csikós Szilvia/