Versmondók Blogja

Beragadt a mondat az agyamba,
mint bukfencezés után nyáron a régi réten
bogáncs a hajba.
Gyötör, fogvatart, nem ereszt, nem eresztem.
 Bökdös, idegesítően szöszmötöl benn, kattog is.
Zavar, na!

Megragadom, megvizsgálom, szagolgatom,
feldarabolom, porrá töröm,
beveszem, megrágcsálom, ízlelgetem, kiköpöm.
Felfőzöm és felhörpölöm,
kihányom, szemétre vetem és kikukázom.
Feleselek vele, megtagadom, megkérdőjelezem,
Tesztelem feszt, igaza lesz a dögnek, ezerszer,
fejet hajtva –megpróbálom – beletörődöm,
megszeretgetem, elfogadom -

- mert itt állnak hosszú sorban mind:
Mami halála, egy beteg kisgyerek,
hét szürke eminenciás, három közlekedési baleset,
az éhező, egy  komplett földrengés sújtotta övezet,
saját átkozott magányom.
A komment a képekhez csak ez:
Bármennyire szívfacsaró:
az igazság nem visz közelebb a lényeghez.











/Csikós Szilvia/