Versmondók Blogja

Egy fárasztó nap után a hintaszékben üldögélni, kezünkben egy verseskötettel- idilli kép, sokaknak mégis idegen. Milyen létlehetősége van rohanó korunkban a versnek? Hogyan tudunk vele együtt élni, hogyan tudjuk életünk szerves részévé tenni a modernitás, a technika korában?

Gyermekkorban a vers szerves része az ember életének. Iskolai ünnepségek, anyák napja, versmondó versenyek aranyozzák be a szürke hétköznapokat. Aztán idővel lanyhul a költemények iránti érdeklődés, átveszi helyét a televízió és a számítógép, és el is felejti az ember, milyen különleges élmény a versolvasás, és mekkora kaland is elszavalni kedvenceinket. Az 1992-ben alakult Magyar Versmondók Egyesülete ezen szeretne változtatni, a figyelem középpontjába állítani a verset. Eltökélt céljuk a hazai és határon túli magyar költészet és versmondás, és a kortárs magyar irodalom népszerűsítése. A jelenleg közel 1500 tagú egyesülethez bárki csatlakozhat, aki kedveli a lírát. Mindegy, ír-e vagy csak szaval az illető, vagy pusztán olvasgatni szereti a költeményeket, egyetlen kikötés van: 14 éven felülinek kell lennie, és fizetnie kell a tagdíjat. Cserébe negyedévente egy Versmondó várja a postaládában, egy verselemzésekkel, költeményekkel, szakcikkekkel és kritikákkal teli folyóirat, melyben minden szakmai eseményről időben tudomást szerezhet, emellett részt vehet az egyesület különböző versmondó eseményein és képzésein, versművészeti szemináriumain, műhelyein.

„Működtetünk versklubot is, a Budapesti Művelődési Központban kéthetente összejövünk, és bárki eljöhet, szakmai segítséget kérhet, hogy hogyan mondja a verset, hogyan készüljön” – mondja Kiss László, az Egyesület elnöke. A fiatal tehetségekre is figyelmet fordítanak, törekednek arra, hogy az egy-egy régióban, megyében élő költők is hallathassák hangjukat, esélyt kapjanak a nyilvánosság előtti megjelenésre, akár a versmondók által. Kiss László szerint a magyar vers iránti érdeklődés nem lankad, ez jól látszik a 2008-as Rubophen Versíró Versenyre érkezett pályaművek számából is. Két és fél hónap alatt több mint 4200 alkotó közel 24 000 verset írt, ami azt bizonyítja, hogy sokakban szunnyad valami, bárki képes rímet faragni, és kedvét is leli benne az ember, még ha tematikus is a felhívás. Az alkotások minőségével ehelyütt nem foglalkozunk, számuk azonban még a legmerészebb elképzeléseket is túlszárnyalta.

2006. április 8-án, a költészet napja tiszteletére megrendezett versdélutánon indult el Magyarország első, állandó versrádiója. A Versrádió egy interaktív, internetes portál, ahol a műsort mindenki maga szerkeszti. Választék van bőven: meghallgathatjuk a Kaleidoszkóp VersFesztivál előadásait, verszenéket, közismert írókkal és költőkkel készült interjúkat, és a szívünkhöz közel álló verseket különböző előadók interpretálásában. Egy-egy költemény többféleképpen is elérhető, József Attila Mamáját hallhatjuk Latinovits Zoltán vagy Galán Géza előadásában is, de mi magunk is feltölthetjük kedvenceinket, hogy mások a mi tolmácsolásunkban hallgathassák a műveket.

De a verset nemcsak hallgatni lehet, hanem látni is, színházi előadásban is megállja ugyanis a helyét. 2008. október 13-án indult az első magyar versszínház, mely azóta is virágzik. Első nagy bemutatójuk Arany János Toldi című elbeszélő költeménye volt, amely élővé, testközelivé tette a művet a közönség számára. Elolvasni egy verset, értelmezni önmagunkban, csendes magányban egészen más élmény, mint amikor látjuk, halljuk, és a közönség részeként átéljük. Utóbbi alkalommal ugyanis az egész megelevenedik, karnyújtásnyira játszódik tőlünk, más gondolatokat ébreszt bennünk, új perspektívából szemlélhetjük a már ismertet.

Kassai Tibor állatgyógyász-professzor gyermekkora óta változó intenzitással olvassa és gyűjti a verseket, irántuk való érdeklődése végigkísérte életét. 2009 októberében a Hungarovox Kiadó segítségével kiadta a Rejtőzködő versek könyve című kötetét, ami azért is érdekes, mert távol a szakma zajától, amolyan „civil” kezdeményezésként jött létre. „Az antológia összeállításakor a célom az volt, hogy segítsek a versek iránti érdeklődést élénkíteni” – mondja. Szerinte a mai ember nem szán elég időt a költészetre, és mivel saját maga is azt tapasztalta, hogy egy költő kötetét forgatva a legtöbb esetben hosszas olvasgatás után botlik csak olyanba, amely „hozzá szól”, melyet sajátjának érez, célszerű összeválogatnia a hozzá közel álló darabokat, megkönnyítve ezzel mások dolgát, hogy megtalálják a nekik szóló verseket. Egy, bár szubjektív, de tematikusan összeállított antológiában ugyanis könnyebb meglelni saját kincseinket, és jó kiindulópont, hogy a nekünk tetsző alkotókkal alaposabban is megismerkedjünk.

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése adatai szerint 2009-ben a szépirodalmi művek eladása növekedett, ugyanakkor a KSH adatai alapján a kiadott példányszámok csökkentek. Míg 2008-ban 610 verseskötet jelent meg, addig 2009-ben már csak 565, azaz 7, 4 százalékkal csökkent a kiadott művek száma, és 40 százalékkal kevesebb példányban adták ki őket a korábbi évhez képest. Úgy tűnik tehát, hogy egyre kevesebb verseskötetet egyre kevesebb példányszámban jelentetnek meg a kiadók, és megdöbbentő, hogy míg 2005-ben 512 kötetet közel 401 ezer példányban, addig tavaly 565 darabot mindössze 366 ezer példányban adtak ki. Az adat még megrázóbb, ha azt vesszük, hogy tavaly 2085 regény jelent meg közel 7 millió 231 ezer példányban.