Otthon az Alföldön

Ismerős tájon járok
lábam sík talajra lép
itthon vagyok
s a végtelen rónán
kutatva nézek szét

a sín mellett sorompó ásít
megállít mielőtt megérkeznék
s a lámpák álmosan,tompán
hunyorognak mint ha csak kérdeznék:
hát megjöttél?

Jobbról és balról fák üdvözölnek
susogásuk a szívemig ér
visszatértél, már vártunk: mondják
és kis ablakok ontják rám a fényt

Az út fehéren csillog alattam
boldogan ragyog, mosolyog
messzire hallatszik angyali hangja
menj haza rajtam
ez a te otthonod
Isten hozott!

/Mezei Marianna/

0 Response to "Otthon az Alföldön"

Megjegyzés küldése