Versmondók Blogja

A reszkető lábú béka - eredetileg elvarázsolt király,

babácska népviseletben, neve Klára,

a bolgár pár, mellettük kicsi kecske, maga a Nap

–fából -, sugaras, kerekecske,

flitteres káposztafejecske, a szintén csillogós banán,

és egy püspöklila, szorongós nyuszi.

- utóbbi három kínai gagyi – tiszta műanyag, ám

lazán megférnek így, egy kupacban a frigó falán.

Hogy szokják a sors dialektikáját,

a színpadot néhanap átrendezem:

hogy ne csak a bolgár párra süssön a Nap,

leveszem, s olykor a béka, vagy a banán fölé teszem.

Közelebb tolom a káposztát a nyúlhoz,

ha érte kapna, elérje, annyira élhetetlen szegény állat.

Töprengek: ha már a vegák is szánják a növényt…

és csak nagy sokára vonok sóhajtva vállat.

Az erőtér magától is él egyébként; működteti a delej:

a békára –láttam- már régebben szemet vetett Klára.

Mire ő átbucskázott fején , és békávévá változott,

kicsit sem vágyva Klára csókjára…

A banán nem kellett senkinek – el is bujdosott szegény -,

ott zokog most, a vándorló tábla vállán, a hűtő szélén;

rajta a mára már elavult felirat:

„Ma van az a holnap, amitől tegnap annyira féltél”.

/Csikós Szilvia/