Acéldarázs-türelem
A tolatási csendben kéken berepült
acéldarázs remegteti dróthálós
szárnyaival az alvó egekbe feszült
bárányfelhőt, és a mennyet-bejárót,
a félénken mosolygó gyémántos szelet,
ki már földre fekvő bokrok árnyékát
rázva mint csengőt, készenlétben nevet,
majd magas fák lombjában gyújt hiénát.
A nap rozsda-szürke esőben ázik,
s a szétdobált vonatkerekek az időt
tapossák, mint gyermek, ki derekáig
üvölt, mert elfogyott türelme már kilőtt
utálatként zúzza a virágzó teret,
tavaszi mennyre váró bunker földeket./Molnár József/
|
0 Response to "Acéldarázs-türelem"
Megjegyzés küldése