Keltsd életre

Keltsd életre! I – II. címen két kötetes könyvet jelentetett meg az NKA anyagi és az Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus szellemi támogatásával a Magyar Versmondók Egyesülete, amelynek szerkesztői és szerzői a MMIKL munkatársai; Kiss László, Tóth Erzsébet és Tóth Zsuzsanna, a versmondás kiváló elméleti és gyakorlati szakemberei.


dr. Böhm Edit ajánlja az olvasóknak:


„Rohanó, digitalizált világunkban, amikor a közvetlen emberi kapcsolatok egyre felszínesebbek, gépiesebbek lesznek, amikor a művészetben való csöndes elmélyülésre egyre kevesebb a lehetőség, a versek személyes megszólaltatásának fokozottan megnő a jelentősége. És megnő a versek előadóinak felelőssége is. Mert –Kosztolányi Dezső szavaival élve-

„…éppen ez egy nép műveltségének fokmérője. Csakis az a nép értheti költőit, mely a betűkbe, szavakba szerelmes, és minden érzékével magáévá akarja tenni, nemcsak szemével, hanem fülével is, különböző művészektől kívánja hallani, mint a zenekedvelő Beethoven vagy Chopin zongoradarabjait.”

Nehéz dolga van ezért annak, aki művészi igénnyel áll a pódiumra. Magányos művészet ez, a versmondó partnerek nélkül, egyedül áll a közönség elé, önálló művészi alkotása a pillanaté, s eltűnik, amikor lelép a dobogóról. Hatása azonban sokáig megmarad.

A versmondás elméleti és gyakorlati kérdéseivel évtizedek óta nem foglalkozott érdemben sem a tudomány, sem a művészeti élet.

Az amatőr művészeti mozgalom mindennek ellenére ma is életben tartja ezt a meglehetősen magányos

és magára hagyott művészeti ágat.

Számos versmondó-verseny ad lehetőséget arra, hogy a versek művészi megszólaltatói megmutathassák magukat, példát és mintát adjanak a kevésbé jártas versmondóknak. Az ő számukra rendezik meg a különböző versmondó táborokat, ahol kellemes körülmények között, a versekre koncentrálva, szakemberek segítségével mélyülhetnek el ennek a művészetnek a rejtelmeibe. Mindez azonban mégsem elegendő. A versválasztáskor, a versek értelmezésekor, a pódiumra állásra készüléskor a versmondók és tanítók többsége rendszerint magányosan küszködik, hathatósabb gyakorlati segítséget vár.

Ezt a segítséget kívánja megadni ez a számos gyakorlati kérdést tisztázó, a versmondás különböző színterein tapasztalt problémákat elemző, a felkészüléshez hasznos útmutatást adó könyv.”

A szerzők szót ejtenek praktikumokról, kezdve a rövid verstani összefoglalótól a versválasztásig, a pódium külső követelményeitől a vers megfejtésének mozzanatáig. Beszélnek a versmondás szervezeti felépítéséről, és a szervezéshez is hasznos tanácsokat adnak. Ugyanezen célból közzéteszik egy tábor tapasztalatait, és verssel, novellával való foglalkozás-vázlatot is adnak.

A második kötetben kifejezetten szubjektív versválogatással találkozhatnak az érdeklődők, néhány szöveghez ajánlásokat is megfogalmaznak. A válogatás keretei annyira szűkek, kedvenceink sora pedig oly hosszú – épp ezért nagyon nagy versek nem kerültek bele a kötetbe, s olyanok sem, amelyeket más válogatásaink (Kortársaink. MVE, 2007.) tartalmaznak.

A két kötetes könyv megrendelhető a Magyar Versmondók Egyesülete címén (1011 Budapest, Corvin tér 8.), vagy a www.polcon.hu honlapon 3800 Ft áron. A Magyar Versmondók Egyesületének tagjai és a Versmondó folyóiratot előfizető intézmények (művelődési házak, könyvtárak, szervezetek) 20%-os kedvezményt kapnak.


A mondat

Beragadt a mondat az agyamba,
mint bukfencezés után nyáron a régi réten
bogáncs a hajba.
Gyötör, fogvatart, nem ereszt, nem eresztem.
 Bökdös, idegesítően szöszmötöl benn, kattog is.
Zavar, na!

Megragadom, megvizsgálom, szagolgatom,
feldarabolom, porrá töröm,
beveszem, megrágcsálom, ízlelgetem, kiköpöm.
Felfőzöm és felhörpölöm,
kihányom, szemétre vetem és kikukázom.
Feleselek vele, megtagadom, megkérdőjelezem,
Tesztelem feszt, igaza lesz a dögnek, ezerszer,
fejet hajtva –megpróbálom – beletörődöm,
megszeretgetem, elfogadom -

- mert itt állnak hosszú sorban mind:
Mami halála, egy beteg kisgyerek,
hét szürke eminenciás, három közlekedési baleset,
az éhező, egy  komplett földrengés sújtotta övezet,
saját átkozott magányom.
A komment a képekhez csak ez:
Bármennyire szívfacsaró:
az igazság nem visz közelebb a lényeghez.











/Csikós Szilvia/

Katasztrófa-film

Most hogy a világvége is matekozik bennem, holott én mindig
utáltam a számolást, szájtátva reszketek, a helyemben, te mit
tennél, akárki, kedves ismeretlenként: várnál az „úgyis mindegy,
a temetésnél biztos lesz virág”…, és a felpúpozott halotti csokrok
alól néha kiszólnál, hogy látjátok feleim szümtükkel, hová
vezetett, ha okosabbnak hitted magad, mint az átlagos átlag,
és a szétmálló fejedre hintett elmúlás majd feledtet mindent,
valóban úgy lesz?...vagy csak a kísérteteknek dobtak, hogy
legyen mit enni, s a csalóka csalogány vágyad, hogy majd te
ébresztesz bárkit, fülére dobva a csengőt, oszlopra akasztva
a valót, felverve a házat, az utcát, a köd-világot, sunnyogni
be véres és rút hátsókon, elmeunt holdudvarban értelmet
róni, sziklákba vájt szentképekkel körberohanni a földet,
s verni a melled, hogy te időben szóltál, dölyfösen döfve
átszúrva a bölcsen meditáló csendet, rohanni tovább, fel-
pörgetve magad a hangrobbanás fölötti  hangsebességre,
és már kérdeznéd is, él még-e a gyermek, ki nap alatt
felnőtt, s élveznéd a percet, mint egy ígéretes katasztrófa-filmet, ha nem alattad hullna szét a légző-tér, ahol már utolsókat futnak
a lábak, a mészfehér földet kilopva alóla, futnak a kártya-várak,
zokognak a házak, kúsznak az ernyedt árnyak, láng nyalja bőrük körbe-körbe,
futnak a házak, és futnak a lábak, az összetört jövőt ki
viszi utánuk?..., futnak az erdők, hátra sem nézve mérik a
szétégett tájat, futnak a festők, futnak a reggeli harmatot ivó lányok, asszonyok,
futnak a nyugalomra-vert útszéli akácfa-bölcsek, futnak az
üszkösödő hangok, mint kétségbeesett déli harangszó,
futnak a félelem-férgek a tenyeremben, belehányva az
érhálózatomba, futnak az utolsót fuldoklók is olajbarna
mérföldeket öklendezve, futnak az ember-milliók
a végsőkig belengő Föld-Univerzumban.

Este majd vámpír-filmet nézek, s az érzelmeket cseppenként
adagolva leláncolt székemen izzadtan figyelem amint egy
óriásnyira nyúlt árnyékarc új fogsorát belemélyeszti Hollywood
üdvös-kéjének nyakába.

Csak közben az autót ne törjék fel!

Molnár József