Játék

Humoros ötletek,
mikor a forró bor,
égeti nyelvedet.
Íme egy újabb pár,
szemem előtt vibrál
Külsőleg felszínes pillanat.
Kusza,kóbor gondolat,
nevetés mely mögött titok lappang.
Szenvedély tőr elő hirtelen,
nem is értem csak mereven nézem.
Üt a bor s a leány szelídül.
Felragyog a szeme,kacagva nevet.
Színjáték ez az élet!

/G.S-Ágnes/

Otthon az Alföldön

Ismerős tájon járok
lábam sík talajra lép
itthon vagyok
s a végtelen rónán
kutatva nézek szét

a sín mellett sorompó ásít
megállít mielőtt megérkeznék
s a lámpák álmosan,tompán
hunyorognak mint ha csak kérdeznék:
hát megjöttél?

Jobbról és balról fák üdvözölnek
susogásuk a szívemig ér
visszatértél, már vártunk: mondják
és kis ablakok ontják rám a fényt

Az út fehéren csillog alattam
boldogan ragyog, mosolyog
messzire hallatszik angyali hangja
menj haza rajtam
ez a te otthonod
Isten hozott!

/Mezei Marianna/

Erőtér

A reszkető lábú béka - eredetileg elvarázsolt király,
babácska népviseletben, neve Klára,
a bolgár pár, mellettük kicsi kecske, maga a Nap
–fából -, sugaras, kerekecske,

flitteres káposztafejecske, a szintén csillogós banán,
és egy püspöklila, szorongós nyuszi.
- utóbbi három kínai gagyi – tiszta műanyag, ám
lazán megférnek így, egy kupacban a frigó falán.

Hogy szokják a sors dialektikáját,
a színpadot néhanap átrendezem:
hogy ne csak a bolgár párra süssön a Nap,
leveszem, s olykor a béka, vagy a banán fölé teszem.

Közelebb tolom a káposztát a nyúlhoz,
ha érte kapna, elérje, annyira élhetetlen szegény állat.
Töprengek: ha már a vegák is szánják a növényt…
és csak nagy sokára vonok sóhajtva vállat.

Az erőtér magától is él egyébként; működteti a delej:
a békára –láttam- már régebben szemet vetett Klára.
Mire ő átbucskázott fején , és békávévá változott,
kicsit sem vágyva Klára csókjára…

A banán nem kellett senkinek – el is bujdosott szegény -,
ott zokog most, a vándorló tábla vállán, a hűtő szélén;
rajta a mára már elavult felirat:
„Ma van az a holnap, amitől tegnap annyira féltél”.

/Csikós Szilvia/

Illúzió

A babák buknak rád a kirakatban.
A sanda-kíváncsi sóhaj szemed.
Gazdagságod átlőtt aranylemez.
Elhervadt mosolyt dob az üvegablak.

Kínos látomás lázas valóságod.
Cúgos cipő talpát megveheted.
Lyukas estéből rázol tarka-telet.
Éhező fényből formálsz kék virágot.

Véres kenyered nyel gyémánt-közönyt.
Utcazenészként kopogtatsz a fagyban.
Holdat őrző koldus-eb sem köszönt;

Lefekszel ott, hol nemrég túrt a vadkan.
Hajnalra kialszol egy vízözönt,
S egy új napot nézel a gomb-lyukadban.

/Molnár József/

Elment Dániel Kornél


Több hónapos súlyos betegség után elhunyt Dániel Kornél, Bessenyei György-díjas népművelő, színjátszó-rendező, az Anyám Fekete Rózsa versmondó verseny főszervezője. Megint elment közülünk egy jóbarát, aki épp most kapta meg a Radnóti-díjat. Nem gondoltuk, hogy munkásságának méltatása helyett gyászjelentést kell kiadnunk. Álljon itt mégiscsak az a laudáció, amely Győrött a Radnóti-díj átadásakor hangzott el.

A kuratórium döntése értelmében Dániel Kornél az egykori Szentendrei Szabadtéri Színház, majd az Erdőkertesi Művelődési Ház, még később a versegyházi intézmény igazgatója, a húsz éves „Anyám fekete rózsa” magyar nyelvű nemzetközi versmondó találkozó megálmodója, szervezője és rendezője Radnóti Miklós-díjban részesül.

Erdőkertesen született ötletéből ma már Veresegyház ad otthont ennek a kiemelkedő eseménynek, amelyre évről-évre százak, ezrek jelentkeznek.

Hihetetlen energiával, szervezi, hívja, válogatja az édesanyák tiszteletére rendezett eseményre az arra fogékonyakat, gyerekkorú résztvevőktől a felnőttekig, szép korúakig határainkon innen és túl.

Nevéhez kötődik a találkozót bonyolító alapítvány létrehozása és működtetése is, amelynek segítségével évente több helyszínen rendezik meg e nemes találkozót, amely végezetül a versegyházi több napos nagy- és reprezentatív versünneppel zárul.

Dániel Kornél amatőr színházi rendező, színházi szakember maradandó értéket hozott létre „Anyám fekete rózsa” magyar nyelvű nemzetközi versmondó találkozó évenkénti megrendezésével.

A húsz év alatt több tízezernyi vers hangzott és számos eredményes versmondó fordult meg Erdőkertesen és Veresegyházán, nem egy ma már Radnóti-díjas versmondó.

A mindig jó kedélyű és vidám szakember betegsége miatt, most csak lélekben lehet velünk, de innen is mielőbbi gyógyulást kívánunk számára, mert rövidesen kezdődik a XXI. „Anyám fekete rózsa” magyar nyelvű nemzetközi versmondó találkozó.


Szenvedély

Feszít, hevít, repít, eltérít.
Tudom mit gondolok.
Mégis mikor meglátom, olvadok,
szívem repes, feszül a test.
Vágyom, hogy érinthessem,
hogy hevüljön teste.
Csók és nyílik a száj.
Vad, őrjítő, nyelvem kitépő,
mennyekbe repítő,
ruhámat tépő, vad pillanat.
Mikor tested a testem alatt,
csak a csípő ring, kegyetlen.
Eltéríti tudatunk,
ma megint megkaptuk,
kéjes varázsát a napnak.
Lassan ernyed a test,
megpihen a két ember,
hangosan már csak a szívük ver.

/G.S-Ágnes/

Áldás

Adjon az Úr kenyeret
sokat asztalodra,
hozzon neked meleget,
hitet a házadba,
éltessen, hogy élni tudj
veszni sose hagyjon,
öltöztetve szívedet
vendéged maradjon.

Adjon az Úr égi fényt
reményt a lelkedbe
szeretettel öleljen
reggel,délben,este,
ott legyen ha elesel,
ébresszen,hogy felkelj
tüze vigyen utadon
mindörökké.Ámen.

/Mezei Marianna/