A következő címkéjű bejegyzések mutatása: G.S-Ágnes. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: G.S-Ágnes. Összes bejegyzés megjelenítése

Játék

Humoros ötletek,
mikor a forró bor,
égeti nyelvedet.
Íme egy újabb pár,
szemem előtt vibrál
Külsőleg felszínes pillanat.
Kusza,kóbor gondolat,
nevetés mely mögött titok lappang.
Szenvedély tőr elő hirtelen,
nem is értem csak mereven nézem.
Üt a bor s a leány szelídül.
Felragyog a szeme,kacagva nevet.
Színjáték ez az élet!

/G.S-Ágnes/

Szenvedély

Feszít, hevít, repít, eltérít.
Tudom mit gondolok.
Mégis mikor meglátom, olvadok,
szívem repes, feszül a test.
Vágyom, hogy érinthessem,
hogy hevüljön teste.
Csók és nyílik a száj.
Vad, őrjítő, nyelvem kitépő,
mennyekbe repítő,
ruhámat tépő, vad pillanat.
Mikor tested a testem alatt,
csak a csípő ring, kegyetlen.
Eltéríti tudatunk,
ma megint megkaptuk,
kéjes varázsát a napnak.
Lassan ernyed a test,
megpihen a két ember,
hangosan már csak a szívük ver.

/G.S-Ágnes/

Év-végére

Eltelt!
Túl vagyok rajta.
Várom az újat a jót.
Kín, kacaj, nyomor és boldogság,
váltakoztak ebben az évben jócskán.
Szemeimben tündököl már,
ahogyan a leány a kandalló előtt áll.
Visszatekint az éjbe.
Ott álltak,még utoljára,
ebben az évben.
Szerelmes bókokat súgott a leány fülébe.
Szorosan ölelte, mintha ez a pillanat,
a végtelenbe veszne.
Nem vágyott másra, csak hogy magában érezze,
az erős férfi minden lüktetését.
Kalandoztak ujjaik,
felfedezték, mi rejlik a ruha alatt.
Finom csókok a testen,
leheletek mibe borzongtak.
Játék, szenvedély és izzik a levegő.
Velük megállt az idő.
Ropog a tűz!
Durran a pezsgő!
Boldog Új Esztendőt!

/G.S-Ágnes/

Szent este

Ünnep, csengő az ágon,
fénylik már a város.
S szerelmes szívemben látom,
már én is várom.
Dobog és lüktet, mint éjjelente.
Mikor már úgy kell,
hogy ajkad az ajkamhoz érjen.
S testedben a hév,
mi csodákba repít.
Érintésed, s borzongom,
minden éjjel a tied vagyok.
És itt az este a szent,
áldott legyen hát az Ünnep!

/G.S-Ágnes/

Kedvelve imádja

Hosszú fekete hajszál göndörödik inge ujján,
vajon ma éppen merre járt?
Cserepes az ajka valaki nemrég még vadul csókolta.
Nagyokat nyelt száraz a torka,bárcsak már ihatna.
Szemei ragyognak,legszívesebben csak kiabálna: IMÁDLAK!
Gondolatai még ott voltak mikor megpillantotta a nőt,
a hölgyet aki elkápráztatta,mosolyával és derűs hangulatával.
Ölelni akarta el sem engedni.
Nem sokáig tartott hát és kettesben találtak egymásra.
A férfi már mohon harapdálta a nő meggy bordó ajkát.
Tépte le ruháit nem voltak szabályok.
A nő beleborzongott minden érintésbe.
Nemtudta mi a helyes a járható út csak szíve dobolására hallgatott.
Forrót a vérük,égett a bőrük összefonódott testük.
Élvezték a búja perceket mit együtt töltöttek.
Újra és újra csókok a szájon.
Érintés a bőrön.
Kéjes tekintett,s a test összeér.
Majd egyszer véget ér.
Felejteni próbált,de meglátta hogy ott a hajszál.
Imádva kedvelte,és már nem érdekelte mikor lesz vége...
Egyre gondolt csak Újra és újra.....

/G.S - Ágnes/

Neked

Verseljek neked te csak annyit kértél tőlem.
Kérésed nem lehetetlen.
Írom hát mi gondolatomba szalad,
íme a tudat mi utat mutat.
Jöjj hát velem,repüljünk a végtelenbe.
A macskaköves,ütött kopott,lejárt úton,
majd mutatom merre van előre.
Hajam fekete mint az éjjel.
Szemeimben tündököl a nappal,
Testemen cikázik a villám,
s kéjelgek éjeken át.
Gondolatom mégis tiszta,
s nyelvem pereg folyamatosan.
Űzöm a szavakat mely hozzád elér.
Rám találsz,megszoksz és észrevétlenül
Rám szoksz!

/G.S - Ágnes/


Bárban

Azt hiszik csak nézek előre,míg eszemben,

botrányos gondolatok szaladgálnak szüntelen.
Hiszek és remélek,mert tudom mindig célba érek.
Itt vagyok a jelenbe,lábam keresztbe vetve beszélgetek.
Gondolataim azonban remek versek születnek.
Itt is van,már látom előre,
Kéj és vágy vetekszik soraimban,lejjebb.
A nő ki a pultnál ül,ujjai hevesen dobolnak,
miközben vörös körme pattog a ritmusra.
Hol lehet ő?
A magas barna férfi,kitől minden éjjel megfeszül a teste.
Kortyol egyet,egyet,
vörös fürtjei elvakítják a hely hétköznapjait.
Csillogó tekintete és cserfes nyelve,nem marad sokáig társaság nélkül.
Beszélget,fecseg e a férfi hirtelen ott terem.
Leül egy asztalhoz italt rendel,s csendben a nő felé jelez.
Szikrázó tekintetük összevillan,a férfi máris tudja mi a dolga.
Elindul hát csak előre,késve ment a nő is őt megkeresni.
Tiltott a hely mint ez a románc,
a férfi teste viszont már hevülten a nőre várt.
Nem hagyta el ajkukat egyetlen szó sem,
csak vad csókokat leheltek egymás ajkaira.
Ölelkeztek majd hevesen egymásnak estek,
a mély csendet is csak a nő halk sikolya verte fel,
és a férfi kéjes,érdes üvöltése.
Abban a pillanatban övék volt a világ összes kincse,
és a pillanat ami örökké is tarthatna.
Percekkel később már a nő a ruháit kapkodva rohant vissza a bárba.
A férfi csak óvatosan oldalt biccentett s tova állt.
És újra ritmusra pattog a vörös köröm.....

/G.S-Ágnes/

Szakítás

Jött az este és ki leste,
kinek a szívét törhetné össze.
A leány boldog volt, sugárzot,
hisz kedvesét nem rég engedte el.
Forró csók, édes ölelés ez már hiányzott.
Elhitte és bízott minden rendben.
Ködös volt a táj , s a férfi lelke fájt.
Elengedné őt ha könnyű lenne,
de szívét nem szívesen töri össze.
Mégis meg kell tenni a titkot kiengedni.
Elmondta hát és lelkét könnyítette,
mégsem a leány szemébe.
Ketté tört a leány szíve, nézett előre a végtelenbe.
Nem értette mi miért lett,
mégis vége lett.
Összetörtek, csak testük maradt éppségben.

/G.S-Ágnes/

Gondolatok

Mára már véget ért,mégis olykor visszatér.
Örültem,reméltem,bíztam és hittem.
Ám hitem újra elveszítettem.
Boldog voltam,mosolyogtam,
mégis minden nehéz percben egyedül voltam.
Szorongott a lelkem,valakit kerestem.
Már megint csak álmokat kergettem.
Kaptam a bókot és dobtam a csókot.
Hagytam hogy én legyek az álmod,
hogy érezd a közelségem minden percben.
Leragadtam,hanyatlottam,vágytam.
Majd jő a jelen s feleszmélek,
végleg elveszek benned....

/G.S-Ágnes/

Álmok

Álmodott éjjel,és álmodozott nappal.
Kereste,kutatta éjjel-nappal a nőt várta.
Kalandos szerelem,de vajon a férfinek ez kellett?
A szél néha belekapott fürtjeibe,
lába alatt a homok puhán szétfolyt.
Az illat amit a víz hordoz magával,tiszta,
teljesen kitisztult a gondolata.
Érezte ahogyan a napsugár perzselte hófehér bőrét,
Nézett a végtelenbe,előtte csak egy ember tekintete lebeg,
hogy végre láthassa őt.
Tenger és végtelen,sohasem lelem meg,gondolta a férfi,
csak ment vitte őt szíve,hisz szerelme hajthatatlan,
s vágya nyughatatlan.
Alkonyodott már a nap is lenyugszik már,
mire ők egymás karjaiban találtak nyugalmat.
Simogatja a férfi a leány arcát,csókolta édes ajkát,
miközben keze kutatva kereste feszülő testének rejtélyes alagútját.
Édes szerelemmel vették egymást birtokba.
Percek,órák teltek el csendesen,olykor vad sóhajokkal,
míg eljött a reggel,és a tenger halk moraja ébren tartja szerelmüket.

/G.S-Ágnes/