Versmondók Blogja

Ha végképp nem lesz más kiút

és leszbikus pár leszünk mi ketten,

annyira klassz lesz, Amaryll,

hogy nem is kell ide már rím se, egy sem.

Majd szakítasz Józsival, és hozzád költözöm,

mert ott van medence, én verseket írok neked,

te jókat főzöl nekem, fürdünk a húslevesbe’.

Közben meglesz a kemence is - azért ez nagy szerencse –

gondosan befűtjük este. mert hurkát és kolbászt is sütünk.

Hamarosan megírom első Amaryll-ciklusom,

és a tiédhez igazítom majd a női ciklusom.

Később erre sem lesz gondunk, de akkor sem görcsölünk,

internetezgetünk olvasószemüvegben,

horgolunk, kötünk; a hifin jól felnyomjuk a basszust,

Tankcsapdát hallgatunk, meg Quimbyt,

ízületes lábacskánkkal verjük a taktust.

Így éldegélünk majd boldogan, te meg én,

már megvan hetedik Amaryll-ciklusom fele,

s te még mindig megkönnyezed:

csordul szépkék szemecskéd sós leve,

mert annyira szép lesz a vers, mint a fene.

/Csikós Szilvia/

Verseljek neked te csak annyit kértél tőlem.
Kérésed nem lehetetlen.
Írom hát mi gondolatomba szalad,
íme a tudat mi utat mutat.
Jöjj hát velem,repüljünk a végtelenbe.
A macskaköves,ütött kopott,lejárt úton,
majd mutatom merre van előre.
Hajam fekete mint az éjjel.
Szemeimben tündököl a nappal,
Testemen cikázik a villám,
s kéjelgek éjeken át.
Gondolatom mégis tiszta,
s nyelvem pereg folyamatosan.
Űzöm a szavakat mely hozzád elér.
Rám találsz,megszoksz és észrevétlenül
Rám szoksz!

/G.S - Ágnes/

Miért a sejtésem, hogy rendre megbocsájtod

szánalmas igyekezetem, hogy belelessek, Uram, a lapjaidba,

hogy megértsem rendzőelvedet, miért érzem,

hogy elnézed nekem, hogy szüntelen

különös természeted fürkészem, Istenem?

Úgy lennék a személyi gondolatolvasód,

vagy stréber magántanulód a mennyben,

íróasztalod politúrján égi légy,

- csak tanulmányozhassam munkamódszered -

ha nincs kezed ügyében égi légycsapód.

Feszülten figyelnék, amint írod a partitúrát,

lélegzetvisszafojtva lesném, vajon szabadonválasztott,

vagy kötelező szün-jeled, kettőskereszted, szinkópád,

hagyod, hogy improvizáljak néhanap,

vagy csak pontosan le kell játszanom a kottát…

…az esetem már elmekórtani, lehet,

annyira szeretném ezt az életet jól csinálni,

úgy utálnék a szőnyeg szélén állni, ha egyszer

felakasztom a Kozmosz egy fogasára

a jelmezt, és visszaadom a kölcsön-nevet.

/Csikós Szilvia/

Klasszikusok

Két fiatal srác
ócska zenétől ájul...
Mozart, Vivaldi?

Füldugó

Pokoli ricsaj...
Tyúkbélen a kegyes nyál
csorog a fülbe

Káromkodás

Tán romlott nyelvet
kaptál, ráharaptál, s most
possad a szádban?

Mekegés

No Para! Ne má!
Kötőszavak. Mekegés
Szép nyelvünk lónyál

Ködös tó

Múltunk ködös tó
Jövőnk lábon sziklasúly
Gúzsban merülünk?

Víz alatt

Lebegj, lebegj csak! ...
Nézd a korallzátonyok
alvó fényeit

Hajón

Az emberi nyelv
az Élet kormányosa
az Isten-hajón

Emberi tudat 2012

Kinéz a ködből
Égbe nyúló tudattal
Friss levegőt szív

Ál-Idők

Milliárd ember
Dogmatikus kereszttel
Ál-Idők mennek...

Don Quijote

Tá-nyír koronám
s Dulcineám add ide!
Lovagszerenád

Kap-tár

Kapat-Kapsz-Kamat
Ár-Érme képírásban
Ma banknak nevezd!

Égő szem

Égő szó lánggal
Gúlában az Égő szem
Fény-ragyogása

Az ember hal...

Az állat döglik
Az ember hal... Isten szólt
s hallja a halott

Kettős ékezés:
Két beszéde van az Egy nyelvnek

Jobbról vagy balra
olvasd a rovátírást
Égi üzenet

Tudd, minden...

India, Sumér
Indián - Nyelvrokonság?
Tudd, minden Madjar!

Tudatlanság

Félelem merít
erőt s bátorságot a
Tudatlanságból

Nép-képviselet

Ember! Jogod van
itt élni, s a Teremtőt
Nép-képviselni

Ősi törvény

Ki vétett törvény
ellen, még ha király is
bűnhődjön érte!

Ki elfelejti Isteneit...

Ki elfelejti
Isteneit, s más népnek
Istenét vágyja

az sajátját majd
drága, magyar, mint` hozza
e Szent világra?

Isteneink (Máté Imre nyomán)

Nap-arcú Gönűz
s homlokán holddal ékes
Ukkó. Két-Ősünk

/Molnár József/

Messziről jött az idegen
szakadt ruháján bujkált a fény,
ki-be járt s játszott szelíden
ölelte lágyan szeretvén.

Messziről jött és bekopogott
s a gazda azonnal ajtót nyitott,
ám amikor meglátta a szegényt
ordított egyet: takarodj!

Az idegen szomorún sóhajtott:
mily koldus is e teremtmény
nem lát mást csak egy rongyost
sűrű köd takarja el szemét.

Majd tovább ment, csendben ballagott
míg egy másik házhoz nem ért,
betekintett az ablakon hol
csak egy mécses szórta melegét.

Halkan zörgetett s a család beengedte,
befogadta, asztalhoz ültette,
s jóságukért cserébe nekik adta
a fényt mi azóta ott ég.

/Mezei Marianna/

Viadukt

Néznek csendben a hídról. Fénylő arcuk az érett
napba hanyatlik. Még izzik a mély szerelem.

Mennyei föld

Bolyhos vattacsomók melegítik télteli álmát.
Alszik a mennyei Föld, angyali szárnyak alatt.

Gyógyszer

Fekszik a gyermek a lázban, vértelen ajkai mészben.
Fogja az anyja kezét, gyógyszere még a remény.

Sírvers

Itt élt. Várta a Sorsot. Bajnoki teste belepve.
Por lett és mocsadék. Lelke hiába kiált.

Trianon

Vad szél, told magyarok szekerét, ne ragadjon a múltba,
mit Trianon feketén bólogató szeme vés.

Fess teli...

Dél van. Kondul a gyomrod. Fess teli ünnepi tálat.
Mennyei angyallal. Mannaesőt ne kívánj!


Csillaghullás

Tűz van. Fenn a tejúton ércalakot hajigálnak.
Hullik a csillageső. Reszket az éj, fut a föld.

Kocsma porában

Füstös a kocsma, porában fürdik a vézna, kilengve
hajlik. A sör, bor után mássza a pincebogár.

Iskolapad

Iskolapad fenekén oly szűkre-szabott a világod.
Nyisd ki a könyveidet, tágul a tér, s felemel.

Hűség

Gyermeki arc, hű boldogság aranyozza be lényed.
Kincsed az isteni fény. Élj vele, vissza ne élj!

/Molnár József/

Az ember néha csak bőrösödik,

mint egy tál spenót,

ül üres konyhában zölden a pulton,

hol madár se jár,

kutya se hallgat rádiót.

Búsan üldögél, magányos kenőcs,

kit senki sem szeret,

kis francia sanzont böffent a halk fokhagymaillatba,

édes képeknek integet.

Hűl, vastagszik a zöld bőr rajta,

de puha, meleg spenótszív dobog alatta.

spenótagya mókuskerekén kattog a langy fohász:

Uram,csak azt ne hagyd, hogy belekotorjanak a konyhamalacba!

/Csikós Szilvia/