A csökkentés dicsérete

Éle van a szélnek, nézd,

mindenhová befér

beretvája, hogy lemetssze,

ami már csak picit él.



Úgy zokognak ilyenkor a fák,

hogy csak úgy zörög

szélrázta platánok száraz

könnye - forog, pörög.



Az Idő rácsai mögött az ember

azért így is elvan, megvan.

Az őr átrendezi a levélszemetet

kint az utcán és bent a mailboxban.



A csökkentés rítusát gyakorolja most,

látod, minden lelketlen létező.

Csupán mi nem vesztenénk egy porcicát sem.

De hát, ez érthető.


/Csikós Szilvia/


0 Response to "A csökkentés dicsérete"

Megjegyzés küldése